Skip navigation

9.1.2 Az előadások rögzítése a felsőoktatásban

A felsőoktatásban az ismeretátadás egyik legrégebbi módja az előadás. Már a kezdetektől fogva meg volt az igény ezek rögzítésére és az adott kor technikai színvonalának megfelelő eszközöket használtak is erre a célra. Az elektronikus médiumok megjelenéséig a papír volt az egyeduralkodó ezen a területen, annak ellenére, hogy technikailag már a 19. század végétől lehetséges volt pl. filmre rögzíteni az előadásokat, de a magas költségek miatt ez rendszerint elérhetetlen volt a felsőoktatási intézmények számára. A 20. század második felében széleskörűen elérhetővé vált a hang elektronikus rögzítése, majd a század harmadik negyedében a videotechnika elterjedése hozott jelentős változást ezen a területen: lehetővé tette teljes kurzusok viszonylag alacsony költségű rögzítését. Számos országban kísérleteztek több-kevesebb sikerrel a rögzített előadások televíziós csatornákon való továbbításával, de ezek a műsorok rendszerint nem a felsőoktatáshoz kötődtek, nem teljes előadásokat és kurzusokat rögzítettek és sugároztak, és nem osztálytermekben, hanem televízió stúdiókban vették fel azokat. Magyarországon a 60-as évek közepén indult az Iskolatévé, amelynek a célközönsége az általános iskolai korosztály volt és a filmek funkciója sokkal inkább a szemléltetés, az iskolai órák kiegészítése volt a cél, mint sem azok helyettesítése. Ebből az időből a világ számos pontjáról származnak olyan felvételek, amely modern köntösben86 a mai napig elérhetők.



86 Az iPadre optimalizált változat itt érhető el:             
(pl. iTunes U, https://www.apple.com/hu/education/ipad/itunes-u)