Skip navigation

8.2.15 A virtuális terek

A virtuális tereknek nevezzük azokat a konszenzuális tereket, amelyek lehetőséget adnak a felhasználók reprezentációinak a megjelenésre. A felhasználók a legtöbb esetben térben távol helyezkednek el egymástól és a technika segítségével mégis lehetőségük van a szinkron kommunikációra. A virtuális terek egyik korai és primitív megvalósításának tekinthetjük a telefonbeszélgetések színterét. Az auditív kommunikáció során a beszélgető személyek hangja elektromos jelsorozattá alakul át, ezáltal térben továbbíthatóvá válik a telefonvonalon keresztül és a beszélgető feleknek létrejön egy elektronikus leképeződése, amelynek a pontos helyét nem tudjuk megállapítani, így a beszélgetés résztvevőit kívülről szemlélve három helyszínt különböztethetünk meg. Az egyik beszélgetőpartner valós fizikai helyszínét, a másik beszélgetőpartner valós fizikai helyszínét és egy harmadik, csak virtuálisan létező helyet, amelyeket a beszélgetők eredeti hangját jellegzetes telefonhanggá átalakított audió jelsorozat reprezentál.

A kommunikációtechnika és a számítógépes hálózatok fejlődésével megjelentek azok az eszközök, amelyek már nem csak auditív, hanem vizuális információ átvitelére is alkalmasak, melyek közül a legkorszerűbbnek a számos gyártó-szolgáltató által alkalmazott 3D telepresence technológia tekinthető, ahol a távoli beszélgetőpartner hologoramjával társaloghatunk, oszthatunk meg digitális dokumentumokat, használhatunk közösen alkalmazásokat.