Skip navigation

7.2.3 Az új média

Az új média fogalomköre67

A hagyományos, elsősorban analóg technológián alapuló egyirányú tömegkommunikációs formákat követő digitális technológiák elterjedésével kialakult ÚJ MÉDIA-rendszer – amelyben a kommunikáció kétirányúvá válik – révén alapvetően megváltozik a tudáshoz való hozzáférés, fogyasztás és felhasználás lehetősége. Az új média68 „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Az új média fogalma magába foglalja a multimédia és interaktív média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt”.

Az új média fogalomkörét jól illusztrálja Richard Bailey megfogalmazása, miszerint a médiumok három nagy korszaka különböztethető meg69:

  • 1870–1980 között: a tömegkommunikációs médiumok (Mass media) (nyomtatott sajtó és elektronikus műsorszórás)
  • 1990-es évek: a médiumok tömege (Masses of media), melyek digitális kódolásúak
  • 2000 – a saját média (Me media) (webnaplók)
  • 2003 – We media70 (Bowman és Willis) hálózati média, mely a hálózati közösségi jelleget jelenti

Bailey R., már nemcsak digitális tömegmédiumokról (Mass media), hanem médiumok sokaságáról (Masses of Media) szól. Az individualizáció jelenként megjelenik blogoszféra a ’Me Media’ a személyes médiumok korszaka.71 A felsorolást Bowman és Willis a közösségi We media72 fogalmával egészítik ki, hangsúlyozván ezzel az újmédia hálózatos, közösségi jellegét. Napjaink egyéni médiumait (Me Media), komplementer módon egészíti ki a kollektív média rendszer (We Media). Az interneten ma már különösebb végzettség nélkül lehet valaki operatőr-szerkesztő és egyben interneten publikáló is egy személyben. Tehát 2004-től: közösségi média (We media) ismertségi, társas közösségi média fogalmáról is beszélhetünk.

Ez a fejlődés megfeleltethető a Schramm-féle taneszközök ötödik generációjának (Szűcs)73. A szerző azokat az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket sorolta ide, amelyek lehetővé teszik a tanuló számára a folyamatos visszacsatolást tanuló és a számítógép között. Ennek révén a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és cselekvésre.

Az új média a hálózati multimédiás, interaktív (egyéni és közösségi cselekvési formákon alapuló) online megoldásokon túlmenően a mobiltelefonos (celluláris) és a digitális műsorszórás révén létrejött interaktív televíziózási megoldásokat is magába foglalja.

Nemcsak médiakonvergenciáról beszélünk, – amely a tömeg és telekommunikációs technológiák digitális egybefonódásán alapulva jött létre – hanem egyfajta média diverzifikációról, amely a tömegkommunikációs médiumok elterjedésének bővülését, kiteljesedését is jelenti (lásd közösségi média). Például napjainkban, a hálózati kompetenciák birtokában, a korábbi felhasználók szolgáltathatnak tartalmat – user (consumer) generated content (UGC).

Az Interaktív TeleVízió a televízión alapuló tanulás interaktív formájára elterjedt kifejezés, amely a számítógépes technológia és a digitális televíziózás adta lehetőségek révén interaktívvá válik. Külön kiemelendők a mobil (celluláris, handy) kommunikációs eszközök (készség74) adta új pedagógia és módszertani lehetőségek, amelyek már nemcsak a formális, hanem az informális és non-formális tanulás gazdagításához is hozzájárulnak.

Napjainkban kiemelten fontos szerepet tölthetnek be ezek az eszközök – a minimális IKT kompetenciákat átugorván – azok körében „[…] akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget, akiknek nem sikerült beilleszkedni az oktatási rendszerbe, és akik most sem vesznek részt a tradicionális oktatásban vagy képzésben, esetleg munkanélküliek, képességeiknek nem megfelelő munkakörben dolgoznak, vagy hajléktalanok.”75



67 Forgó Sándor: Az elektronikus tanítás eszközei és módszerei. In: Elektronikus tananyagfejlesztés (szerk.: Czeglédi L.): Líceum Kiadó, Eger, 2011. pp. 41-64

68 Szakadát István: Új média, hálózati kommunikáció. In: Bevezetés a szociológiába. Szerk. S. Nagy Katalin. Budapest, BME, 2006

69 Bailey, Richard: PR and new media. URL: http://prbooks.pbwiki.com/PR-and-new-media (Letöltés: 2011. 05. 18.)

70 Bowman, Shayne – Willis, Chris (2003): We Media. Media Center at The American Press Institute. Stanford California, http://www.campbelllaird.com

71 Baily, Richard: PR and new media [elektronikus dokumentum]         
http://prbooks.pbwiki.com/PR-and-new-media

72 Bowman, Shayne – Willis, Chris (2003): We Media. Media Center at The American Press Institute. Stanford California, http://www.campbelllaird.com)

73 Szűcs, P.: Technológiai fejlődés és az oktatástechnika értelmezésének változása. In: Benedek András – Nováky Erzsébet – Szűcs Pál: Technológiai fejlődés az oktatásban című kiadványban. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.

74 Balázs Géza: Az új média retorikája. In: Vigilia, 68. évf. 1. sz. (2003), p. 13.

A készség fogalmát itt Balázs Géza értelmezésben adom meg, miszerint: „Az informatikai forradalommal együtt kibontakozott az új média lehetősége. Ma még nem tudjuk, hogy milyen eszköz lesz ez; föltehetőleg a televíziókészülékhez és a számítógéphez hasonlatos képernyős készség, amelyet a tele- és a tömegkommunikáció egyesülése, és az óriási méretű számítógépes adatbázisok lehetősége teremt meg.”

75 Benedek András: Mobiltanulás és az egész életen át megszerezhető tudás. In: Világosság, 48. évf. 9. sz. (2007), p. 25.