Skip navigation

6.4.1 A tanár, mint modell – tanárszerepek és vezetés

A tanári professzió újraértelmezése napjainkban egyre erősebb igényt mutat. Ez nem is csoda, hisz a tanár önálló, autonóm lény, kreativitással, műveltséggel, erkölcsi tartással rendelkező egyén, – a végrehajtó szerepkör megszűnésével és a helyi tantervek megjelenésével – új szereposztásba került. Különösen igaz ez az IKT és az internet adta folyamatos „pusholó” webkettes innovációkra, ahol lokális eszközök mellett megjelentek az online virtuális eszközök, amelyeknek nemcsak a használatát, hanem a bennük rejlő módszertani lehetőségeket sem ismerik. Ezért kap kiemelt fontos szerepet, a tanári modell (habitus), hisz minden tanár úgy tanít, ahogy őt oktatták. Ha ez igaz (lenne), akkor a tanárok nagy része, – akik még nem találkoztak webkettes hálózatalapú oktatási módszerekkel, – akkor modellek híján képesek-e hatékonyan (inspiratívan és reflektíven) oktatni.

Az oktatás tantermei eszközei közé, ma már nem csupán az asztali pc-k, hanem az okostelefonok és a táblagépek, hanem az interaktív televízió is beletartozhat. Különös érdekesség, hogy sok közösségi alkalmazás és eszköz is (okostelefonok és táblagépek) ma még tiltólistán szerepelnek a „rendtartásban”.

Tanári habitusok

A tanári magatartás elemzésének szempontjai sokféleképpen elemezhetők, egyrészt aszerint, hogy hogyan viszonyul a tanár a társadalmi normák közvetítésének feladatához, másrészt hogyan vesz részt a pedagógiai folyamatban, (mint személyiségformáló, mint szaktanár, vagy hivatalnok szerepben).

A vezetési stílust vizsgálva Lewin, Lippitt és White (1939) óta ismertes a tekintélyelvű (autokrata), demokratikus vezetési stílus és a mindent ráhagyó (laissez faire) vezetési stílus.

Gordon a vezetést iskolai körülmények között vizsgálva a vezetési stílus az iskolai teljesítménye és munkamorál közötti összefüggésre mutatott rá. Az oktatási intézmény és a tanulók igényeit elemezve három vezetési stílust különböztetett meg. Instrumentális (eredményre orientált) a vezetést, mely az oktatási intézmény feladatait szem előtt tartva a tanításra és tanulásra irányul. Az expresszív vezetés tanulóra orientáltan a tanulók érdeklődésére, igényeire épít. Az instrumentális-expresszív a vezetés akkor, ha mind a két oldalt szem előtt tartja.

A tanári viselkedés egy különleges szemléletét tükrözi a tanár modellként megjelenő felfogása. A legismertebb az Adelson által leírt tipológia, amely – orvoslásban a gyógyító szerepnek megfelelő – három alapvető tanári modellt (sámán, lelkész, misztikus gyógyító, természetelvű szaktanár) megkülönböztetve értelmezi a pedagógusok karizmájára.