Skip navigation

2.2.5 A taneszközök és tanulási források osztályozása

A taneszközök és tanulási források osztályozása13



13 Nádasi A.: Az új oktatástechnológia és az oktatásfejlesztés digitális eszközrendszere. (kézirat) Eger, 2013

  1. A taneszközöket még az 1960-as évek elején W. SCHRAMM (1963) csoportosította négy fő nemzedékbe, melyet a szakma történelmi szempontú megközelítésként tart számon. (Forgó SULINET)
  2. Forrás: Nádasi András Orbis sensualium pictus imaginarius

Schramm a taneszköz generációkat 1962-ben így jellemezte: „Az 1. nemzedékbe tartozó taneszközök voltak a gépek előtti eszközök; a 2. generáció vezette be a kommunikációs folyamatba az írás és a rajz sokszorosítására alkalmas gépeket; a 3. nemzedék a folyamatba integrálta a szem és a fül hatósugarát kiterjesztő gépeket. A 4. nemzedékbe sorolt oktató médiumokat, amelynek használatba vétele most kezdődik, az ember és a gép közötti kommunikáció megvalósítására való alkalmassága különbözteti meg a többitől.” A generációk között rangsort W. Schramm sem állított, de a számítógépek oktatási jelentőségét már akkor meglátta. Pedagógiai Lexikonban ezt olvashatjuk erről a csoportosítási (Schramm14, 1977) formáról Tompa Klára15 összefoglalásában:

Az első nemzedékbe azok az eszközök tartoznak, amelyeknek sem az elkészítéséhez, sem a bemutatásához nem kell gépi berendezés. A valódi tárgyak, a modellek, a makettek, a faliképek, a falitáblák stb. mind ilyen jellegű taneszközök. Ezek jó része olyan régi, ill. olyan régóta használatos, mint maga az ismeretátadás, az oktatás.

A második nemzedékbe sorolt taneszközök előállítására már gépeket használunk (ilyenek például a nyomtatott taneszközök, tehát a tankönyvek, a munkafüzetek, a fényképek stb.), de használatuk, bemutatásuk, az információ „kiolvasása” nem igényel különösebb technikai berendezést.

A harmadik nemzedék eszközeit az jellemzi, hogy gépi berendezések szükségesek maguknak az információhordozóknak az előállításához és bemutatásához, az információk átvételéhez. A híradástechnikai fejlődés tette lehetővé, hogy a vetítéstechnika és a hangtechnika eszközei meghonosodjanak az iskolákban. Az audiovizuális eszközök és anyagok, a diaképek, az oktatófilmek és videofelvételek viszonylag kiemelkedő súllyal vannak jelen az oktatásban.

A negyedik nemzedék abban különbözik a többitől, hogy az idesorolt taneszközök a tanulásirányítás elemeit, csíráit is magukban hordozzák. Ez a szempont a programozott oktatás kísérleteinek korában vált jelentőssé. Az 1950-es, 60-as években az önálló, egyéni tempójú, lépésekre bontott és a visszacsatolást biztosító tananyag-feldolgozás megvalósulása többféle eszköz segítségével is lehetővé vált. A programozott tankönyveken kívül kísérletek folytak például a diaképeket és a hanganyagot kombináló oktatógépi programok bevezetésével is. A sokféle technikai nehézség miatt ezek az eljárások nem terjedtek el igazán. De az egyéni tanulás lehetőségeinek és kívánalmának a pedagógiai szempontú finomodását, valamint sokoldalú, szélesebb körű érvényesülését a számítógépek elterjedése lehetővé tette.”

Nádasi András integrálva foglalja össze a kísérleti- demonstrációs, audiovizuális, nyomtatott és digitális taneszközök és rendszerek sokféleségét. 16

Ez a fejlődés magával hozta a taneszközök ötödik generációjának megalkotását Szűcs17 (1986). Azokat az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket sorolta ide, amelyek lehetővé teszik a tanuló számára a folyamatos visszacsatolást tanuló és a számítógép között. Ennek révén a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és cselekvésre késztet. A multimédiás interaktív számítógép-hálózatok térhódításával az írott-nyomtatott szöveg egyeduralma megrendül. Nyíri (2001) így ír erről: „a multimediális kommunikáció – az egyszerre több közegben történő, egyszerre több érzékszervre ható közlés-érintkezés – az ember természetes életvilágához tartozik… Hogy az ember természetes életvilágát éppenséggel a multimediális kommunikáció, s nem a verbális nyelv dominanciája jellemzi, erre nézve az antropológia és kognitív tudomány közös mezsgyéjén folyó újabb kutatások egyértelmű felvilágosítással szolgálnak.”18

Érdekességként említhető meg, hogy ebben az időszakban (90-es évek eleje-közepe) már jelen voltak a CD alapú tananyagok is, de még hagyományos oktatócsomagok19, amelyek tulajdonképpen a blended learning előző változatának tekinthetők.

Tompa így ír erről: „Az oktatócsomag fogalmával egy időben, a 70-es évek közepén került be a pedagógiai, oktatástechnológiai szóhasználatba […]. Akkor azoknak az információhordozóknak az együttesét jelentette, amelyek fizikai megjelenésüket tekintve külön-külön fejlesztett elemként (diakép, film, videó, hangszalag, munkafüzet, modell, makett, terepasztal, tanulókísérleti berendezés stb.) integrálódtak az oktatócsomagba…”20 Valójában a távoktatás korábbi szakaszainak oktatócsomagjai erősen kötődtek a Schramm-féle csoportosítás első három nemzedékéhez.

  1. Tekintsük át Nemzeti alaptanterv Taneszközjegyzék csoportosítását21
  2. Táblázat Taneszközök csoportosítása.
    (A Pedagógiai Lexikon alapján Tompa)

Háromdimenziós

Nyomtatott

Oktatástechnikai

Tanári demonstrációs eszközök természeti tárgyak, gyűjtemények, preparátumok, munkatermékek, kísérleti eszközök, utánzatok, applikációs eszközök, taktilis (manuális) taneszközök, mérőeszközök, metszetek, földgömb
Tanulókísérleti és munkaeszközök
manipulációs eszközök, kísérleti eszközök, logikai készletek, laboratóriumi készletek, modellek, applikációs eszközök, mérőeszközök, tanulói földgömb, szerszámok, hangszer, sportszer

Tanári segédletek
tanári kézikönyvek, módszertani segédkönyvek, szakkönyvek, feladatgyűjtemények, folyóiratok, tantárgytesztek, bibliográfiák, műsorjegyzékek, táblai szövegek és vázlatok, faliképek, falitérképek
Tanulói segédletek
tankönyvek, munkafüzetek, munkalapok, feladatlapok, nyomtatott programok, atlaszok, szótárak, szöveggyűjtemények, olvasókönyvek, növény- és állathatározók, tanulói feladatgyűjtemények, kötelező irodalom, folyóiratok, dolgozatfüzetek, mérő- és számolóeszközök

Anyagok (média)
(információhordozók, audiovizuális anyagok, szoftver)

Eszközök
(audiovizuális eszközök, segédeszközök, hardver)

auditív
hanglemezek, hangszalagok, rádióadás, audio CD (optikai lemezek)

lemezjátszó, magnetofon, rádiókészülék, CD lejátszó, CD-I lejátszó

vizuális átlátszatlan képek, diafilmek, keretezett diák, írásvetítő transzparensek, fotó CD, síkmodellek, némafilmek

episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, dianéző, írásvetítő

audiovizuális
hangosított diasorozat, hangosfilmek, (iskola) televízióadás, videofelvételek, képlemezek, gépi programok, oktatócsomagok, számítógépes oktatóprogramok, multimédia

TV-készülék és CD-lejátszó, filmvetítő, diavetítő+magnetofon, filmvetítő, televízió, képmagnetofon, képlemezjátszó, zárt láncú televízió, nyelvi laboratórium, oktatógép, számítógép, regisztráló eszközök, sokszorosító eszközök, multimédia PC

Láthatjuk, hogy a személyi számítógépek igen jelentős fejlődése révén a kép- és hangdigitalizálás, a digitális adattárolás és az intelligens szoftverek elterjedése lehetővé tette azt, hogy a hogy médiumok kiteljesedjenek multimédiává integrálódjanak.

 

A tananyag sikeres elsajátításához ajánlatos megtekinteni olyan multimédiás termékeket, amelyek a tanítási, tanulási folyamatot segítik.

  1. Az Enciklopédia Humana Egyesület (http://www.ehumana.hu) számtalan történelmi vonatkozású multimédiás CD-t készített.
  2. A Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (http://www.neumann-haz.hu/cdrom_diszkografia/) a Magyarországon megjelent CD-ROM-okat is nyilvántartja.


14 Schramm, W: Big media, little media: Tools and technologies for instruction. London 1977.

15 Nagy S (főszerk.) Pedagógiai Lexikon Bp., 1978.

16 Nádasi András: Tartalomszabályozás – a pedagógiai rendszer és a taneszköz rendszerek Könyv és nevelés 2010 4. sz. 29-39. [elektronikus dokumentum]         vö. Lásd Taneszközök osztályozási rendszere (Tompa 1997)             
http://olvasas.opkm.hu/portal/felso_menusor/konyv_es_neveles/tartalomszabalyozas

17 Szűcs, P. (1986): Technológiai fejlődés és az oktatástechnika értelmezésének változása. In: Benedek András-Nováky Erzsébet - Szűcs Pál: Technológiai fejlődés az oktatásban című kiadványban. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.

18 Nyíri Kristóf (2001): A multimédia ismeretfilozófiájához. In: Agria Media 2000. A médiakompetencia az információs társadalom demokráciája. (szerk.: Tompa Klára) Eszterházy Károly Főiskola Eger, 21–32 p.

19 Tompa Klára alapján: „Különféle taneszközök (audió-vizuális, nyomtatott, elektronikus, multimédia stb.) rendszere, amely pontosan meghatározott tanulási célok elérését segíti, meghatározott tananyagon keresztül, strukturált tematika alapján, a teljesítményértékelés és önértékelés lehetőségeit is biztosítva.” URL:    
http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/O2.xml/oktatocsomag.html

20 Tompa Klára: Az elektronikus médiumok integráló lehetőségei. URL:               
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=testveri-Tompa-mediumok

21 Tompa K .: Taneszközjegyzék a Nemzeti Alaptanterv tükrében. Új Pedagógiai Szemle, 1997 november