Skip navigation

2.2.3 Az elektronikus tanulásról

Az e-learning fogalma is átalakulóban van, hisz a web 2.0 elterjedésével az egyirányú információszerzés a web kétirányúsága következtében átalakult. Az e-learning 2.0 tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási formája már a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva, sokirányú és decentralizált volta következtében a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást. (Forgó S. 2009). Ez utóbbi megközelítésből levezethető a hálózatalapú tanulás, a konnektivizmus (George Siemens és Stephen Downes), mely az információs társadalom tanuláselmélete és a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazásán alapul, de informatikai alapokon nyugszik. Ez az elektronikus eszközökkel támogatott információcsere egy informális hálózatba szervezve folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenységként határozható meg.

Nahalka István a fenti paradigmák didaktikai megvalósításához kiemeli a tanulási környezet fogalmát, melyet a tanulási tevékenység számára biztosított eszközök, a térbeli és időbeni viszonylatain túl beletartozik: a „tanítási – tanulási folyamat terve, az értékelési technikái, az elképzelt tanulási folyamat elképzelt logikája, koncepcionális háttere, a munka megszervezésének körülményei, azok a speciális eljárások, amelyeket az elképzelt folyamatban fel kívánunk használni, a gyermekek közötti, valamint a pedagógus – gyermek interakciók jellege, lehetőségei, a felhasznált információhordozók és más eszközök egy rendszert alkotnak.” (Nahalka, 1997, 5.)4

Az internet megjelenése és szolgáltatásainak széleskörű terjedése – webes felületen (Web 1.0!) – nemcsak a gazdaságra és kommunikációs formákra hatott, hanem a tanulás eszköztárának szélesítéséhez is elvezetett. Kezdetben a tanulási tartalmak szöveges, képi illusztrációkkal ellátott, multimédiás anyagok formájában –, amelyek nem öltöttek igazán interaktív formát, mivel a tanulók passzív befogadóként csupán az információ letöltőjeként vettek a részt a folyamatban – voltak elérhetők. A tanulásszervező rendszerek (Learning Management System, LMS) – a tartalom közreadásán és az adminisztrációs lehetőségeken túl már olyan eszközt is tartalmaztak, amely a tanulási folyamatot keretek közé szervezve lehetőséget adtak a hallgatói aktivitás növelésére.

Az e-learningben már nem nélkülözhetők azok a multimédia-technológiák, amelyek az oktatás és az ismeretszerzés minden területén új lehetőségek kibontakozását segítik. Az audiovizuális megjelenítés, a médiarendszerek egyáltalán nem újak a gyakorló pedagógusok számára, ám a többcsatornás megjelenítés és az interaktív (párbeszédes) megjelenítési forma révén olyan gyorsan lehet nagy mennyiségű információval bánni, melynek révén az ismeretelsajátítás is sokkal hatékonyabbá és dinamikusabbá válik.

A következő táblázat az e-learning különböző formáinak számbavételére szolgáló Romiszowski5 féle táblázat, mely két paraméter – a tanulás módja és a kommunikáció formája – segítségével mutatja be a jellemző e-learning aktivitásokat.

  • Az elektronikus környezet – melyben a felek sem időhöz sem térhez nincsenek kötve – adta lehetőségek révén a tanulás történhet egy időben és késleltetve (szinkron és aszinkron formában). Így a tanuló a tananyagot és a kiadott feladatokat ott és akkor tekinti meg és végzi el, amikor számára a lagalkalmasabb. A kommunikációs csatornák révén nemcsak tanáraival, hanem tanulótársaival is kapcsolatba léphet.
  1. táblázat: Az e-learningre jellemző tanulási formák

Az e-learningre jellemző tanulási formák

Egyéni tanulás

Csoportos tanulás

Számítógéppel segített tanulás

Számítógéppel segített kommunikáció

Online tanulás
Szinkron kommunikáció
(valós idejű)

Internetes keresés, weblapok használata információk gyűjtésére és tanulásra

Chat, fórumok, elektronikus hirdetőfelületek, videokonferencia stb.

Offline tanulás Aszinkron kommunikáció (időfüggetlen)

Különböző adathordozókon levő tanulási segédanyagok, programok, illetve internetről letöltött anyagok használata

e-mail, fórum

 

A szinkron és az aszinkron kommunikációs formák révén a tanulóknak nem kell egy időben egy helyen lenniük ahhoz, hogy kommunikálhassanak. Legjellemzőbb eszközeik: csevegés, levelezőlista, fórum, faliújság, véleménynyilvánítás, dokumentumfeltöltés és tárolás stb.



4 Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a láthatáron. In: Iskolakultúra, 2. 21-33, 3. 22-40, 4. 3-18.

5 Romiszowski, Alexander J.: How's the E-learning Baby? Factors Leading to Success or Failure of an Educational Technology Innovation Educational Technology, 2004 Jan-Febr. Idézi Komenczi (200):       
http://epa.oszk.hu/00000/00035/00086/2004-11-ta-Komenczi-Didaktika-lj.html#6