Skip navigation

2.2.2 A tanulás 21. századi formái

Újabb elméletek és modellek segítik a 21. század tanulási formáinak feltárását, mint például a trialogikus tanulás elmélete, mely a kölcsönösen, közösen készített vagy módosított objektumokon, tartalmakon keresztüli tanulást jelenti. Paavola és Hakkarainen (2005) finn kutatók tanulásfelfogása szerint nem csupán elsajátítás, és részvétel történik a tanítási-tanulási folyamatban, hanem tudásalkotás, ahol a hangsúly nem csak az egyénen és a közösségen van, hanem azon a folyamaton, amelyben a résztvevők együttműködve közös tudásobjektumot alkotnak. Mindezt kiegészíti a webes böngészéstől kezdve a tartalomfeltöltésen át a megosztáson alapuló hálózatiság élménye, amelynek nagy szerepe volt a forradalmian új paradigma megjelenésében, a hálózatalapú tanulási formák a konnektivizmus (Siemens & Downes) kialakulásában.

Ezek az új, 21. századi oktatási paradigmák képezik az alapját a negyedik didaktikai paradigmának, melyet Komenczi a következőképpen fogalmazott meg: az informatikai forradalom eszközeinek felhasználásával – az információs társadalom kihívásaira adott válaszként – a tanítás és tanulás új, minden eddiginél hatékonyabb formáinak, módszereinek ígéretét jeleníti meg (hipertanulás, e-learning).3

Moodle aktivitás: Fórumon vitassuk meg a tanári szerepek módosulását: Varga Miklósné: A pedagógusszerepek átalakulása napjainkban http://www.ofi.hu/tudastar/pedagogusszerepek alapján



3 Komenczi Bertalan: Az e-learning módszertani kérdései.   
http://www.oktopusz.hu/mss/alpha?pg=222&m288_doc=368&st=42