Skip navigation

14.1 TARTALMI ÖSSZEFOGLALÁS

A bevezetőt követően a 2. leckében a hagyományos és újmédia rendszer jellemzőinek bemutatására került sor, beleértve a taneszközök csoportosítását. Elsajátíthatta az elektronikus tanulás fogalomrendszerét, kritériumait. Megismerkedhetett az elektronikus tanulási környezetek ismérveivel, képessé válhatott a hagyományos és az újmédia-rendszer lehetséges taneszközök funkcióinak megkülönböztetésére. A harmadik fejezetben a távoktatás, az elektronikus tanulás és a vegyes típusú tanulási formák ismérveivel foglalkoztunk, elsajátíthatta a vegyes típusú tanulás kialakulását, előzményeit és jellemzőit. Feldolgozásra kerültek a blended learning típusai, képzési kritériumai, valamint a képzés költségeit befolyásoló tényezők. A 4. foglalkozás keretében az EKF – a MAB által akkreditálva 2000-ben indított – az informatikus-könyvtáros szak távoktatási tagozat vegyes típusú kurzusszervezésre szolgáló jó gyakorlat került bemutatásra. Az 5. leckében láthattuk, hogy különböző szerzők eltérő elnevezéssel és különböző meghatározásokkal illetik közelmúltban született és felnövekvő generációkat jellemzőit, valamint az internetes társas-közösségi szerveződési formák révén kialakult új típusú e-learning felfogásokat. A web műfaji csoportosítása után feldolgoztuk a közösségi oldalak, közösségi média általános és speciális ismérveit.

A 6. Fejezetben feldolgoztuk a közösségi terek használatához elengedhetetlen technológiai támogatásának feltételeit, a hálózatalapú tanulás kialakulásának történetét, a konnektivizmust létrehozó diszciplínákat, társas-közösségi szerveződési formák és az új típusú e-learning fogalmát. A hálózatalapú tanulás utolsó eleme a módszerek alkalmazása tapasztalatairól szólt. Tanári inspiráció és reflexió modulban a hálózatalapú oktatási formák „humánerőforrás”, tehát személyi tényezőit, tanári habitus jellemzőit és az alkalmazott módszereiket dolgoztuk fel. A hetedik fejezetben áttekintettük azokat a folyamatokat melyek internetes közösség társas szerveződések kialakulása révén az újmédia rendszereken alapuló elektronikus tanulási formák változatos formáihoz vezettek. (Web2.0, újmédia-rendszerek, ITv, mobil tanulás)

A 8. leckében a virtuális terek oktatási alkalmazásával foglalkoztunk. Szót ejtettünk többek között a virtuális valóság fogalmának meghatározásáról és a virtuális valóság típusairól:

  • Immerzív, egyes szám első személyű virtuális valóság,
  • Kibővített valóság,
  • Ablakon keresztül megtekintett virtuális valóság,
  • Tükrözött világ,
  • Waldo World (virtuális személyek),
  • Barlangvilág,
  • Autószimulátor környezet,
  • Cyberspce,
  • Távjelenlét/ távműködtetés,
  • Látványkupola,
  • A megtapasztalásos tanulási rendszer.

Beszéltünk továbbá a számítógépes játékok, a virtuális valóság és a komoly játékok kapcsolatáról, és arról, hogy hogyan forradalmasíthatja a virtuális valóság az oktatást.

A 9. lecke célja az volt, hogy megismertettük a hallgatókat az eprezentáció fogalmával, kialakulásának előzményeivel és az előadások rögzítésének technikai jellemzőivel. A lecke során kitértünk a számítógép, a prezentációs programok és az internet szerepére az előadások rögzítésének vonatkozásában. A tananyag második részében a hallgatók megismerkedtek a statikus és a dinamikus eprezentáció megvalósításának lépéseivel, az előnyökkel és a hátrányokkal.

A 10. lecke során megismertettük a hallgatókat az online virtuális osztálytermek legfontosabb jellemzőivel. Ennek során a hallgatók elsőként megismerkedtek a videokonferencia rendszerek kialakulásának történetével, többek között azokkal a technikai újításokkal, amelyek lehetővé tették a hatékony és alacsony költségű audiovizuális jeltovábbítást, majd ismereteket szereztek a korszerű rendszerek jellemzőiről, oktatási alkalmazásuk lehetőségeiről.

A 10. lecke második felében a hallgatók képet kaptak arról, hogy melyek az online virtuális osztálytermek jellemzői, különös tekintettel azokra a funkciókra, amelyek megkülönböztetik a hagyományos videokonferencia rendszerektől.

Három fejezetben (9-11.) felvázoltuk a virtuális osztálytermek típusait. Mindhárom típusban az oktatás hatékonyságának a növelése a cél, ugyanakkor mindegyik megoldás más-más területre fókuszál. Az első típus a hagyományos, nappali tagozatos előadások széleskörű szinkron és aszinkron elérésére koncentrál. Elsősorban a hagyományos képzés kiegészítéseként illetve blended képzésekben van létjogosultsága. Nagy előnye, hogy a folyamat automatizáltsága miatt az oktatótól nem követel technikai ismereteket és megőrzi az osztályterem bensőséges légkörét. Hátránya, hogy az interaktivitásnak semmilyen formában nem enged teret.

A második típus, azaz az online osztálytermek lehetővé teszik a fizikai osztályterem nélküli, teljes egészében virtuális oktatást és az órák szinkron vagy aszinkron követését. Itt már megjelenik az interaktivitás, a hallgatók kérdezhetnek, szavazhatnak, jelentkezhetnek stb. A rendszer hátránya, hogy a sok kommunikációs csatorna (az előadó képe és hangja, a prezentáció képe, a tanár és hallgatók közötti kétirányú kommunikáció, a hallgatók közötti írásos kommunikáció) jelentős sávszélességet igényel, amely a hallgatók oldaláról nem minden esetben biztosított.

A harmadik típus, az osztálymenedzselő szoftverek elsősorban a jelenléti oktatásban használatosak, de megkötésekkel alkalmasak a virtuális térben való oktatásra is. Erősségük a tanterem gépeinek teljes felügyelete (beviteli eszközök, képernyő, alkalmazások, weboldalak stb.) és a számonkérés lehetősége. Alkalmasak ugyan az óra menetének mozgóképi rögzítésére, de sokkal hasznosabb, hogy lehetővé teszik az óra legfontosabb elmeinek (tantárgy neve, dátum, az órán bemutatott képernyőképek, a tanár és a tanuló írásos megjegyzései stb.) dokumentálását egy pdf fájlban.

A jövő valószínűleg mindhárom virtuális osztályterem fejlődését hozza majd magával, amely szükségtelenné teszi számítógépek és bonyolult szoftverek alkalmazását és a nappalinkban a kanapén ülve a nagyképernyős tévénk segítségével kapcsolódhatunk be az oktatásba…

A 12. lecke célja az volt, hogy megismertesse a hallgatókat azokkal a törekvésekkel, amelyek a korszerű tanulási környezetbe integrálják az oktatási célú mozgóképeket. Elsőként az iTunes U kezdeményezéssel ismerkedtünk meg, amelynek segítségével a felhasználók hozzáférést nyernek a világ legnagyobb tananyag katalógusához (több mint ezer egyetem), melyek között olyan neves egyetemek kurzusanyagai is megtalálhatók, mint a Cambridge, Harvard, Oxford és a Stanford.

A második ilyen kezdeményezés, amelyről szót ejtettünk az OCW, azaz az Open CourseWare, amelyet magyarra leginkább Nyitott Oktatási Programnak lehetne fordítani. Az OCW története 1999-ben kezdődött, amikor a német Tübringeni Egyetem az interneten keresztül bárki számára elérhetővé tette néhány kurzusának videofelvételét.

A harmadik ilyen típusú kezdeményezés az Edu Tube, amelynek létrehozását az interneten elérhető hatalmas mennyiségű oktatóvideóban rejlő óriási potenciál inspirálta, és amelynek elsődleges célja, hogy segítsen megtalálni a széles kínálatból az oktatási szempontból leghatékonyabb mozgóképet.

Az utolsó lecke során tananyag célja az volt, hogy megismertesse a hallgatókat felsőoktatásban az utóbbi néhány évben a leggyakrabban használt mozaikszó a MOOC jelentésével, történetének legfontosabb állomásaival, a MOOC képzések jellemzőivel. A lecke második felében megvizsgáltuk, hogy mi szükséges ahhoz, hogy sikeresen elvégezzünk egy MOOC kurzust és melyek azok a kritikák, amelyek ezt az oktatási módot a leggyakrabban érik.