Skip navigation

13.2.4 A MOOC-kal szembeni kritikák

A MOOC-kal szemben számos kritikai észrevétel merült fel. Ezek közül a legszembetűnőbb és a legtöbbet említett a magas lemorzsolódási arány, amely több mint 90%. A Duke University 2012-ben indította első MOOC kurzusait, ennek tapasztalatait foglalták össze a Bioelectricity: A Quantitative Approach című tanulmányban, amely 2013 februárjában jelent meg. A tanulmányban kitérnek arra, hogy 12725 hallgató regisztrált a kurzusra, de csak 7761 nézett meg legalább egy videót, 3658 válaszolt meg legalább egy feleletválasztós kérdéssort. Mindössze 345 hallgató jutott el az utolsó vizsgáig, és ebből 313 tette le azt sikeresen és kapta meg a kurzus elvégzését igazoló dokumentumot.

A leggyakoribb okok, amelyek a kurzus feladására késztetik a hallgatókat:

  • A kurzus elvégzése túl sok időt vesz igénybe: a kurzusra jelentkező hallgatók nem jól mérik fel, hogy a kurzus feladatainak teljesítése mennyi időt vesz igénybe, és mivel nem képesek a szükséges időt ráfordítani, ennek egyenes következménye, hogy nem tudják elvégezni a kurzust.
  • A kurzus elvégzéséhez túl sok előismeret szükséges: a kurzusra jelentkező hallgatók csak az első leckék után jönnek rá, hogy nem rendelkeznek megfelelő szintű előismeretekkel a kurzus elvégzéséhez, ami miatt nem tudják befejezni azt.
  • A kurzus színvonala túl alacsony: az előző ok ellentéte. A kurzust egy felsőoktatási intézmény hirdeti meg, de színvonal inkább ismereterjesztő, mint sem tudományos, aminek eredményeként a kiábrándult hallgatók nem végzik el a kurzust.
  • Unalmas tananyag: a MOOC kurzusok gyakran hagyományos előadások videofelvételeire épülnek, amelyek ebben a formában nem hatékonyak. Az edX-en megvizsgálták, hogy a 12-15 perces videókból hány percet néztek meg. A kísérlet azt mutatta, hogy a hallgatók többsége mindössze 4,4 percet nézett meg a felvételekből.
  • Hiányos információk: a kurzus elején szignifikánsan nagyobb a lemorzsolódás, mint a kurzus közepén vagy a végén. Ennek rendszerint az az oka, hogy a kurzus résztvevőinek nincs elegendő információjuk arról, hogy mit kell csinálniuk ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék a kurzust.
  • Elégtelen értékelési metódus: a nagy létszám miatt a hallgatók rendszerint nem a kurzust jegyző professzortól kapják meg a feladataik értékelését, hanem oktatássegítőktől vagy automatikusan, számítógépektől. A tapasztalatok szerint akkor sem jobb a helyzet, amikor a hallgatók értékelik egymás munkáját: bizonyos esetekben a hallgatói értékelések destruktívak, olykor udvariatlan durva hangnemet ütnek meg.
  • Rejtett költségek: a MOOC kurzusok nagy része ingyenes, rendszerint csak akkor kell fizetnünk egy kurzusért, ha kreditet akarunk szerezni egy egyetemen. Sajnos, az ingyenesnek hirdetett kurzusok is költségesek lehetnek, ha pl. kötelezően meg kell vásárolni a kurzus elvégzéséhez szükséges hagyományos vagy elektronikus tananyagot.
  • Hallgatói kurzusválasztási attitűdök: a hallgatók a kurzusok ingyenessége miatt több kurzust is felvesznek, és csak az első tapasztalatok után döntik el, hogy melyiket kívánják valóban elvégezni. Ez a hallgatók szempontjából előnyös, de jelentősen rontja a MOOC kurzusokat meghirdető intézmények lemorzsolódási statisztikáit.
  • A hallgatók a tudást és nem a kurzus elvégzését igazoló dokumentumot akarják megszerezni: vannak olyan hallgatók, akik minden tananyagot elolvasnak, minden feladatot elvégeznek, kivéve az utolsó, a kurzus befejezéséhez szükséges vizsgát. Ezek a hallgatók a kurzust az ismeretek megszerezéséért végzik el, ezért az ő szempontjukból lényegtelen, hogy „hivatalosan” nem fejezték be a tanulmányaikat.