Skip navigation

13.2.3 cMOOC és xMOOC

A klasszikus MOOC kurzusok során rendszerint csak a téma körvonalai kerülnek lefektetésre és előfordulhat, hogy a hallgatónak egyáltalán nem kell pl. feladatot beküldenie, vagy szóban vizsgáznia. A kurzus során a tananyag elsajátításának konnektivista módja legalább olyan fontos, mint maga a tananyag, éppen ezért nem beszélhetünk központosított feltételrendszerről. A kurzus sikeressége is elsősorban azon múlik, hogy a hallgató sikeresnek ítéli-e meg a kurzus elvégzését.

A MOOC kurzusok nyitottsága és szabadelvűsége miatt érdemes néhány alapvető ajánlást tenni annak érdekében, hogy a kurzus elvégzése után a hallgatók elégedettek legyenek.

Az első ajánlás, hogy tudatosítani kell a hallgatókban, hogy a MOOC során a tevékenységek legnagyobb részét számítógépes környezetben, a világhálón fogják végezni és a számtalan olvasnivaló és online tevékenység elvégzése csak hatékony időbeosztással lehet sikeres.

A második ajánlás szorosan kapcsolódik az előzőhöz: az online elvégzett munka során nehéz nyomon követni, hogy hol is tartunk? Éppen ezért fontos, hogy gondolatainkat, reflexióinkat örökítsük meg írásos formában és osszuk meg a többiekkel, amire a blog kiváló eszköz lehet. Olvassuk szorgalmasan a többiek blogjait, és reflektáljunk az olvasottakra. A blogok között lesznek olyanok, amelyekhez gyakrabban hozzászólunk és feltehetőleg a hasonló érdeklődési kör és szemlélet miatt ezek közül a hallgatók közül fognak kikerülni azok, akik a mi blogbejegy­zéseinkre is gyakrabban reflektálnak majd. Az így kialakuló szakmai párbeszéd a MOOC lényege.

Természetesen nem minden MOOC ilyen, hiszen a felsőoktatási képzések során éppen azért alakultak ki a központosított szabályok és számonkérési módok, hogy objektíven el lehessen dönteni, hogy a hallgató teljesítette-e a kurzust. Az előzőekben említett, konnektivista MOOC-nak vagy röviden cMOOC-nak is nevezett képzési formánál azonban csak a hallgató tudja eldönteni, hogy sikeres volt-e a kurzus, így ez a képzési forma nem integrálható a hagyományos, kreditalapú képzési rendszerbe.

A MOOC képzéseknek azt a típusát, amelyik céljaiban, követelményeiben és módszertanában a hagyományos képzési forma kiegészítésének tekinthető – és ennek megfelelően könnyebben integrálható a hagyományos felsőoktatási képzési formába – xMOOC-nak (MOOC as eXtension of a normal course) nevezzük.

Azokban a MOOC kurzusokon, ahol beadandó feladatot is be kell küldeni, rendszerint kétféle megoldással találkozunk. Az egyik a feleletválasztós kérdéssor, amelynek a legnagyobb előnye, hogy a javítás automatikusan történik és bármekkora létszámnál alkalmazható. A feleletválasztós kérdéseket rendszerint oktatássegítők által felügyelt tesztközpontokban kell a hallgatóknak megírniuk, de kísérleti jelleggel találkozhatunk olyan megoldással, amikor a hallgatók otthonaikban válaszolhatják meg a kérdéssort, de a vizsgáztatók webkamerán keresztül figyelik a hallgatókat, illetve egy szoftver rögzíti, hogy a tesztkérdések alatt milyen alkalmazásokat futtatott a hallgató és milyen billentyűket ütött le.

A feleletválasztós kérdéssorok hatékonyságát esetenként megpróbálják adaptív vizsgáztatási módszerrel javítani, ami azt jelenti, hogy a vizsgázó véletlenszerűen kap kérdéseket a különböző témakörökből addig, amíg jó válaszokat ad, de az első hibás válasz után a kérdések sorozatosan abból a témakörből érkeznek, amelynél a hallgató hibázott.

Főleg a cMOOC kurzusokra jellemző a másik módszer, az esszék íratása, amelynek javítását – részben a nagy létszám, részben a konnektivista szemlélet miatt – a hallgatók végzik.

Néhol, kísérleti jelleggel már alkalmazzák a két módszer ötvözetét, amikor a hallgatók nyitott kérdéseket válaszolnak meg, de a válaszok csak néhány szavasak lehetnek annak érdekében, hogy a számítógép automatikusan ki tudja értékelni azokat.