Skip navigation

7.1.3.3. Tekintet

A tekintet az egyik legősibb kommunikációs eszköz. A személyes viszony alakításában fontos csatorna. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető. A pedagógusok feladata a gyerekek tekintetének dekódolása. A szem jelzéseit már nagyon korai életszakaszban képesek vagyunk felfogni.

A ránézésnek, a pillantás időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet elfordításának egyaránt jelentése van. Gyakori hiba kezdő pedagógusoknál, hogy nem az osztályt figyeli tekintetével, hanem jegyzeteibe merül, esetleg egy gyereket „kinéz” magának, elréved.

A pillantáskapcsolat (szemkontaktus) felvétele feltétlenül fontos, mert ezzel mintegy személyes kapcsolat alakul ki tanár és tanítvány között. Ezzel megnyerhető a hallgatóság, a figyelem ébren tartható. Fontos, hogy időnként minden egyes hallgatóra ránézzünk, ezt tekintet-pásztázással érhetjük el. Ha a diák érzi, hogy a pedagógus ránéz, fontosabbnak érzi magát, pozitív hatással reagál. Nagyobb osztály esetén a tekintettel teremtett kapcsolat egyszerre több tanulót érint, ilyenkor pár másodpercenként váltani kell, s újabb csoporttal kell felvenni a szemkontaktust. Vigyázni kell azonban a túl gyakori váltással, mert a kapkodó tekintet éppen ellentétes hatást vált ki. Ha valakivel kapcsolatba akarunk kerülni, hosszabban rátekintünk. A pedagógusnak figyelemfelhívó, fegyelmező eszköze lehet ugyanez. A tekintet használatakor figyelembe kell venni az iskolai, a társadalmi szokásokat.