Skip navigation

7.1.2.3. Artikulációs és akusztikai tényezők

A pedagógus beszédének jelentéskifejező ereje, hatékonysága a beszédhez társuló artikulációs és akusztikai tényezőktől is függ. A hatékony, jól érthető beszéd fontos feltétele a pontos artikuláció, a helyes hangsúlyozás.

A ritmikus, hangsúlyos beszéd könnyebben érthetővé, követhetővé teszi a tanári magyarázatot. Mindig a lényeges, fontos információt kell nyomatékosítani. A magyarban rendszerint a mondat értelmétől függ, mely szón, szavakon van a hangsúly.

A pedagógusnak meg kell tanulnia, hogy hangerejét minél gazdaságosabban használja. Mindig a terem méretéhez kell hangerejét igazítania, ügyelni kell arra, hogy az utolsó padokban ülők is hallják. Előadók hibája, hogy mindent fontosnak tartva mindent egyformán nagy hangerővel próbálnak előadni. A túl hangos beszéd azonban nemcsak a diákságnak kellemetlen, hanem a hangszálak idő előtti tönkremenetelét is jelenti, amellett, hogy nem is hatékony.

Kellemetlen az emelt hangú beszéd, de legalább ennyire helytelen, ha a lényeges és lényegtelen mondatrészek azonos hangfekvésben szólalnak meg. Hibás gyakorlatként megfigyelhető a hangfekvés hirtelen, indokolatlan megváltoztatása. Egyre jobban terjed a fölfelé „éneklő” megemelt hangmagasságú beszédstílus, holott a magyar nyelv hanglejtése ereszkedő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindig lejtenek a mondatok, hiszen vesszőnél, vagy kérdésnél felvisszük, majd hirtelen leeresztjük a hangunkat.