Skip navigation

6.2.3 A tanári kommunikáció leggyakoribb módszerei

A tanári kommunikáció leggyakrabban alkalmazott módszereiként az elbeszélést, magyarázatot és az előadást említhetjük. Mindegyik lényege a hosszabb-rövidebb szóbeli ismeretközvetítés.

A szóbeli közlés elterjedt formája a rövidebb elbeszélés és a hosszabb előadás, melyek során viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű rendszeres és szervezett ismeretanyag átadására van lehetőség. Bár sokan az ismeretszerzés passzívabb formájának tekintik, új megközelítésre, állásfoglalásra ösztönözhet. Hátránya, hogy a diákok részéről nincs azonnali visszajelzés, nem történik meg a megerősítés, így hamar feledésbe merülhet. Problémát jelenthet az is hogy a figyelem viszonylag rövid ideig tartható fenn, fárasztó.

Magyarázattal törvényszerűségek, összefüggések, tételek, szabályok megértését segítjük az ok-okozati összefüggések feltárásával.

A tanár-diák kommunikáció másik fontos módszere a beszélgetés, a megbeszélés. A tananyag feldolgozása során kölcsönös kérdésfeltevésekkel és válaszokkal történik az anyag feldolgozása. Többirányú és kölcsönös kommunikáció valósulhat meg ennél a módszernél. Lehetőség nyílik arra, hogy a tanár ne csak a diák tudását, hanem kommunikációs szintjét is ellenőrizze, fejlessze.

A megbeszélés módszeréhez áll közel a szemináriumszerű ismeretfeldolgozás és vita. A beszélgetéshez hasonlóan a vita is többirányú, kölcsönös kommunikáció, azonban itt a tanár irányítása sokkal kevésbé érvényesül, a diákok aktivitása a döntő.

A szóbeli közlés módszere alapvető módszer, azonban hatékonyságát nagyban befolyásolja a tanár kommunikációs műveltsége.