Skip navigation

5.2.1.1. Az empátia

Az empátia az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló beleérző megértés, amely a másik ember élményeit és érzéseit, valamint azok személyes jelentését pontosan és érzékenyen ragadja meg. Az empátia próbálkozás a jobb megértésre, a teljes kommunikáció pontosabb észlelésére. A pedagógiai munkában kiemelt jelentősége van az empátiának, mert a gyerekeknél fejletlenebb a verbális kifejezőkészség, és így a logikai úton történő megértés sokkal nehezebb. Mivel az iskolai kapcsolatok súlypontja a verbalitáson van, így érthető a gyakori kommunikációs zavar, és ezt csak fokozza a körülöttünk lévő világ gyors elmozdulása a vizualitás felé.

Az empátiás viselkedés lényege a másik ember érzéseinek a megértése és a lehető legpontosabb visszajelzése. Így az empátia egyik jellemzője a beleélés, míg a másik a visszajelzés (verbalizáció). Ez utóbbi azt jelenti, hogy nemcsak passzívan figyelünk a másikra, meghallgatjuk, hanem megértjük azt, hogy hogyan érez, hogyan gondolkodik, és az érzéseinek, gondolatainak mi a jelentése saját maga számára. E megértés során a (verbális és nem verbális) információkat rendezzük, strukturáljuk, „feldolgozzuk”, illetve jelezzük vissza.

Az empátiás megértéshez szükség van arra, hogy a pedagógus teljes figyelmével a tanuló felé forduljon, hiszen csak így képes a kommunikáció rejtett tartalmait is felfogni.