Skip navigation

3.2.3 A verbális csatorna összetevői

  1. a nyelv, mint általános jelrendszer, és
  2. a beszéd és írás, mint ennek alkalmazása

 

A nyelv a közlés, a kommunikáció eszköze, jelek rendszere. Társadalmi jelenség, a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, a társadalom fennmaradásának biztosítéka. A nyelvet eszközként használjuk.

A beszéd olyan egyéni produkció, amely a nyelv ismeretével, annak használatában jön létre.

 

Roman Jakobson 6 beszédfunkciót különböztet meg:

1. referenciális funkció

2. emotív funkció

3. konatív funkció

4. fatikus funkció

5. poétikai funkció

6. metanyelvi

 

A beszéd referenciális, megismertető funkciójáról, a világ tényeiről való tájékoztatás, az ismerettovábbítás során beszélünk. Elsősorban kijelentő mondatokban nyilvánul meg.

Az emotív funkció esetén közlésünkből az érzelmi jelleg emelkedik ki, a beszéd tárgyához való érzelmi viszonyt fejezi ki. Az érzelmi telítettségű felkiáltó és óhajtó mondatokra jellemző.

A konatív funkcióban az akarati befolyásolás kerül előtérbe. Legtisztább megnyilvánulása a parancs, felszólítás.

A fatikus funkcióban a kapcsolatteremtés dominál. Elsősorban a bizonytalan gondolati tartalmat hordozó kérdő mondatok sajátossága.

A poétikai funkció érvényesülésekor az esztétikai hatás a cél.

A metanyelvi funkció során magára a nyelvi megformálásra vonatkozik a közlés.

A funkciók a nyelvi közlés más-más oldalát határozzák ugyan meg, de szinte minden nyelvi üzenetben több funkció is megjelenik.

 

A beszédhelyzet tényezői:     a beszélő,

                                                    a beszédben megjelenő tartalom,

                                           a hallgató.

A hangos beszédnél a közvetlen kommunikáció révén a hallgató azonnal reagálhat az információra. Amikor nem párbeszédről van szó, akkor is történik visszacsatolás a nem verbális csatornákon (előadás, tanóra) Az oktatás-nevelés az iskolában elsősorban verbális kommunikáció keretén belül zajlik.

A nyelvészek a nyelvnek, mint a kommunikáció eszközének, különböző rétegeit tárták fel. Ezek a kategóriák napjainkban is folyamatosan változnak.

A legismertebb felosztás:[1]

 

Hanganyag: Diák szleng

Az, hogy melyik nyelvi réteg jellemzőit használjuk a kommunikációs folyamatban, befolyásolja az adott szituáció, a mondanivaló és a beszédpartnerek viszonya. A pedagógus is más-más nyelvi réteg normájához igazodik akkor, ha a tanítási órán tanít, vagy szakterületéből előadást tart, vagy családi körben beszélget.

Az írás fogalma[2]:

„A nyelv segítségével kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló, egyezményes grafikai jelek rendszere.”

„szorosabb értelemben vett írással akkor van dolgunk, ha megállapíthatjuk 1. a közlési szándékot és 2. azt, hogy ez a szándék bizonyos rajzolt, festett, rovott stb. jelek létesítésében nyilvánul meg”

 A mai értelemben vett ábécé a föníciaiaktól származik. Az eredetileg csak mássalhangzókat tartalmazó írást a görögök fejlesztették valódi betűírássá. A görög írás a bizánci kereszténység révén széles körben elterjedt, és belőle származik többek között a cirill-, ill. a latin betűs ábécé is.

3. ábra: 	A föníciai ábécé
3. ábra: A föníciai ábécé

Gyakorló feladat:

 Keresse ki a következő regényrészletből (írott szövegből) azokat az elemeket, amelyek arra utalnak, hogy az író élőbeszédben elhangzó szöveget közvetít hozzánk!

 „A vezérigazgató úr előzékenyen fogad.

- Nagyon örvendek - hangsúlyozza, és finoman mosolyog bátortalanságomon. Engedi, hogy beszéljem ki magamat. Ideális, lélekkel teljes szónoklatba lendülök, amelyben sokszor fordul elő az 'ország érdeke, a népvédelem, a szociális gondolkodás, a pénz fölötti magasabb szempontok, az etikai magaslat', melyre szeretném, ha a bank felemelkednék. ' - Kitűnő szónok lesz önből - dícsér meg a bankigazgató. - Sajnos én nem tudom ilyen szép szavakkal megmondani, hogy nem tehetek semmit [...] Különben is késő már minden. A váltók nagy részét peresítenünk kell. A továbbiakban a bíróság illetékes. Mi már nem szólhatunk bele.'

- Peresíttessék? - ugrom fel ijedten...

- No, igen. Mindössze néhányat. Mondja, Gross úr, hányat?

- Negyvenet, kérem - vágja ki precízen Gross úr.

- Igen, igen - veszi tudomásul a 'vezér'. - Azt hittem, ötvenet... Köszönöm, Gross úr...”[3]



[1] Fercsik Erzsébet – Raátz Judit (2001): Kommunikáció szóban és írásban. Krónika Nova Kiadó Budapest  87. old.

[2] Fercsik Erzsébet – Raátz Judit (2001): Kommunikáció szóban és írásban. Krónika Nova Kiadó Budapest  89.old.

[3] Részlet NYÍRŐ JÓZSEF „Isten igájában” című regényéből