Skip navigation

12.2.3 A pedagógustól elvárható képességek rendszerezése

A pedagógustól elvárható képességek egy lehetséges rendszere a bizalomteli légkör megteremtésének a képességét alapul, amelynek részei az elfogadás, az empátia és kongruencia, a szerepviselkedés-biztonság, amely feltételezi a kommunikációs ügyességet, a rugalmas, gazdag viselkedésrepertoárt, a gyors helyzetfelismerést.

Elvárja a konstruktív helyzetalakítást, az erőszakmentes, kreatív konfliktusmegoldást; az együttműködés képességét diákokkal, szülőkkel és kollégákkal.

Feltételezi a pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzési képességét és a mentális egészség (önismeret, önkontroll, saját élmények pszichés feldolgozása) kialakításának és fenntartásának képességét.

Hegyi Ildikó (1996) rendszere

Két nagy csoportba sorolja a pedagógiai képességeket:

 

  1. Általános képességek

a)      Kommunikációs

b)      Konstruktív vagy didaktikai

c)      Szervező

 

  1. Speciális képességek

a)     Helyzet felismerési képesség

b)     Döntési

c)     Alkalmazkodási

d)     Tolerancia

e)     Identifikációs képesség

f)       Empátia

g)     Figyelemmegosztás képessége

h)     Játszani tudás képessége

 

Sallai Éva (1994) rendszere

 

a)     Kommunikációs ügyesség

b)     Gazdag és rugalmas viselkedés repertoár

c)     Gyors helyzetfelismerés és konstruktív helyzetalakítás

d)     Erőszakmentes és konstruktív konfliktusmegoldás

e)     Együttműködés képessége

f)       A pedagógia helyzetek, jelenségek elemzésének képessége

g)     Mentális egészség

 

A fenti kompetencia-listához hasonló összeállítások sajátja, hogy javarészt a pszichikus komponenseket helyezték előtérbe. Nem tértek ki olyan képességekre, amelyek a szakpedagógiai (mint a különleges bánásmóddal kapcsolatos, a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás, a fegyelmezés, a deviáns magatartás kezelésére, vagy a mindennapi iskolai ügymenet (mint az adminisztratív teendők) ellátásához szükségesek.

Előnyük, hogy általános elvárásokat fogalmaztak meg, és nem szűkítették le az elvárások megfogalmazását konkrétumokra, de hátrányuk, hogy nehezen megfogható, mi az elvárás valójában a hiteles pedagógusteljesítmény érdekében. Emellett e listák csak tulajdonságok mellett érvelnek, a képességek objektíven értékelhető elemeit nem vették sorra, így a pedagógia világában és valóságában eligazodáshoz szükséges készségeket és képességeket nem tartalmazták teljes körűen.

 

Sztenderdizált tanári képesítési követelmények (INTASC)[10]

A tanárok képességlistáinak kialakítása érdekében tett erőfeszítéseket az INTASC. Látható, hogy több hasonlóságot is mutatnak az egymástól eltérő szakmai, társadalmi, politikai körülmények között létrejövő, a pedagógusokra vonatkozó elvárás-listák. E képesítési követelményeket tartalmazó felsorolás elemei a „a tantárgy ismerete, az emberi fejlődés és tanulás ismerete” és megjelenik benne - a már vizsgált sztenderd-listával összehasonlítva - „az oktatás adaptálása az egyéni szükségletekhez” igénye. Emellett elvárásként szerepel a „többféle oktatási stratégia alkalmazása, a motivációs, tanulásszervezési, kommunikációs tervezési készségek” valamint a „tanulás értékelése” valamint az előző listától eltérően a „szakmai elkötelezettség és felelősség”- vállalás kritériuma illetve (az első felsorolásban is fellelhető elvárás) az együttműködés. E lista felveti a szaktárgyi és pszichológiai tudás szükségességét ugyanakkor a tanár pszichikus tulajdonságainak kisebb fontosságot tulajdonít. Előnye mellett hiányossága, hogy a pedagógia világában felmerülő problémák nagy része megoldásában szükséges képességek tekintetében nem nyújt támpontot.

A tanári alkalmasságot jelző indikátorok (OECD)

A fenti két lista is jól mutatta, hogy legalább kétfelé szükséges bontani a tanárok hiteles praxis-megvalósítását célzó képességek sorra vételét:

Egyfelől az empirikusan regisztrálható jellemzőkre, amelybe beletartoznak a tanár képzettsége és szaktárgyi tudása, de olyan mutatók is, mint a tanári képesítés szintje, a tesztekkel mérhető tanári képességek/szakmai alkalmasság és a tanítási gyakorlat is, mint ahogyan a szakmai továbbképzések szintje.

Másfelől empirikusan nem regisztrálható tulajdonságokra:

  • mint a verbális képesség,
  • kifejezőkészség,
  • a kommunikációs készségek,
  • a csapatmunkára való alkalmasság,
  • a hatékony tanulásszervezés,
  • a tanulókkal végzett munka iránti motiváció,
  • a tanulói sikeresség iránti elkötelezettség,
  • a rugalmasság,
  • a kreativitás és
  • a feladatorientált magatartás.

Ebben a felsorolásban a pszichikus és a mérhető vonások mellett, a „tanítás céljával kapcsolatos tudatos elképzelések” kritériuma is megjelenik, azaz az elvárások megfogalmazásának, megfelelőségének problematikája, az elvárás, hogy a tanár felelősséget vállaljon döntései megtervezésében és következményeiben, azaz „akarjon valamit a pedagógus.” (Zsolnai-Zsolnai[11])

A pedagógiai képességeket meghatározó tényezők:

  • azok a viszonyok, melyeket a gyerekekkel, szülőkkel és kollégákkal alakít ki és tart fenn
  • azok az elvárások, melyeket a gyerek, a szülő illetve a vezető vár el a pedagógustól
  • azok a képzettség- és felkészültség elemek, melyeket szakmai igényeink, elvárásaink ösztönöznek

[10] INTASC (Inter State New Teacher Support and Assessment Consortium): Államközi és Tanári Értékelési és Támogatási Konzorcium, Washington D.C., USA. Honlapja: http://www.ccsso.org/

[11] Zsolnai József és Zsolnai László (1987): Mi a baj a pedagógiával? Tankönyvkiadó Budapest.