Skip navigation

11.2.4 A kategóriarendszeres megfigyelés módszere

A tanári kommunikáció megfigyelésére és elemzésére dolgozott ki sajátos módszert Flanders (1977). A hazai szakirodalom is többször említést tesz róla és bemutatásával is foglalkozik, de a megfigyelési kategóriák és az adatok elemzésének módja nem vált széles körben ismertté.

Bővebben a módszerről és annak elméleti hátteréről itt olvashat:         
http://www.szitoimre.com/doc/06_Kommisk_szito.pdf

Flanders interakcióelemzési rendszere

A módszert a tanár és a tanulók között végbemenő interakció leírására dolgozta ki, mely kiválóan alkalmas a tanári kommunikáció megfigyelésére és elemzésére. Feltételezte, hogy a legtöbb tanítási funkció verbális kommunikáción keresztül valósul meg, valamint azt is, hogy a nonverbális közlések erősen korrelálnak a verbális közlésekkel. Az eszköz alapvető célja a tanuló cselekvési szabadságát növelő (indirekt) tanári aktusok megkülönböztetése.

Kategóriák

Tanári beszéd rögzítésére 7 kategória

Tanulói beszéd rögzítésére 2 kategória

Csönd rögzítésére 1 kategória

 

Tanári beszéd – Válasz

1. Elfogad érzelmi megnyilvánulásokat

2. Dicsér, bátorít

3. Elfogadja vagy felhasználja a tanulók önálló gondolatait

 

Tanári beszéd – Kezdeményezés

4. Kérdez

5. Előad, magyaráz

6. Utasít

7. Kritizál

 

Tanulói beszéd – Kezdeményezés – Válasz

8. A tanuló verbálisan válaszol

9. A tanuló verbálisan kezdeményez

10. Csönd, zűrzavar

14. ábra
14. ábra

A tanár verbális megnyilvánulásai:

Reagálások

1. Elfogadja az érzést: Elfogadja és tisztázza a tanulók érzelmeit, mindezt nem fenyegető módon teszi. Az érzelmek pozitívak és negatívak is lehetnek. Az érzelmek befolyása vagy felidézése is ide tartozik.

2. Bátorít vagy dicsér: Egy tanuló tevékenységét vagy viselkedését dicséri, bátorítja. Ide tartoznak a másokat nem sértő viccek, a hm, a fejbólintás, folytasd stb.

3. Elfogadja vagy felhasználja a tanuló ötleteit: Tisztázza, felhasználja vagy továbbfejleszti a tanuló által javasolt gondolatot. A tanár minél több saját ötletét vagy javaslatát hozza be, annál inkább az 5-ös kategóriában kell gondolkodni. Ide tartoznak viszont azok a kérdések is, amelyek a tanulók ötleteit fejlesztik tovább.

Kezdeményezések

4. Kérdést tesz fel: A tartalomra vagy az eljárásra vonatkozó kérdést tesz fel a tanár azzal a szándékkal, hogy a tanuló válaszoljon rá.

5. Előadás, elbeszélés, magyarázat: Az adott tartalomról vagy eljárásmód mond el tényeket vagy véleményt. Saját gondolatait fejezi ki. Költői kérdéseket tesz fel, amire nem vár válaszokat.

6. Utasításokat ad, irányít: Útmutatást, utasítást, irányítást ad és elvárja, hogy a tanulók kövessék ezt.

7. Kritizálás vagy a tekintély védelme: Olyan kijelentések tartoznak ide, amelyekkel a tanár a nem elfogadható tanulói viselkedést elfogadhatóvá igyekszik tenni. Annak kijelentése, hogy miért csinálja a tanár azt, amit éppen tesz, illetve túlzottan önmagára hivatkozik a tanár.

A tanulók verbális megnyilatkozásai:

8. Tanuló reagál: A tanulók olyan verbális megnyilatkozása, amely tanári verbális megnyilatkozásra következik be. A tanár kezdeményezi a kontaktust vagy a tanár váltja ki a tanulói megnyilvánulást.

9. Tanuló kezdeményez: A tanulók olyan verbális megnyilatkozásai, amit ők kezdeményeznek. Amennyiben a tanár hívja fel a tanulót annak jelzéseként, hogy ő beszélhet, akkor a megfigyelőnek kell eldöntenie, hogy a tanuló valóban akart-e beszélni. Amennyiben beszélni kívánt, akkor ezt a kategóriát kell alkalmazni.

10. Csend: Kommunikációs szünet.

A rögzítés technikája

Az osztálytermi történések rögzítése történhet videóval, magnetofonnal, valamint közvetlen megfigyelés útján. Minden esetben hosszabb gyakorlás után érdemes a jegyzőkönyvvezetést végezni.

Igen pontosan leképezi az interakció menetét, ha 3 másodpercenként végzünk feljegyzést. Erre a célra egy négyzethálós táblázatot készítünk, amelyben a sorok száma megfelel annak a számnak, ahány percig folyamatosan megfigyelést kívánunk végezni, míg az oszlopok száma megfelel az egy perc felosztásának.

A táblázat üres celláiba bejegyezzük annak a megfigyelési kategóriának a sorszámát, ami az adott időegységre esik.

Ha már rendelkezésünkre állnak a megfigyelési adatok, akkor előállíthatjuk a viselkedések interakcióját. Ehhez egy 10×10-es táblázat celláiba bejegyezzük, hogy páronkénti összehasonlításban milyen típusú viselkedések milyen gyakorisággal követték egymást.

Az ilyen típusú adatelemzés lehetővé teszi, hogy a tanárok és a diákok megnyilatkozásait egy dinamikus értelmezési keretbe helyezzük. Ez a táblázat tehát a viselkedési kategóriák páronkénti összehasonlításához szükséges. Flanders foglalkozott az interakciós mátrix néhány kitüntetett területének értelmezésével is.

Az értékelés szempontjai:

1. A táblázatban vagy a mátrixban az A, B, C és D területek egymáshoz való viszonya alapján meg lehet határozni a tanári és a tanulói megnyilatkozások százalékos megoszlását, valamint a csend százalékos gyakoriságát.

2. Az A és B egymáshoz való viszonya arról ad képet, hogy a tanári megnyilatkozáson belül milyen a kezdeményezés és a reagálás egymáshoz való viszonya. A kezdeményezés túlsúlya autoriter, a reagálás túlsúlya indirektebb óravezetésre utal.

3. Az E terület kilenc cellából áll (1–3 és 1–3): Azt jelzi, hogy a tanár mennyire folyamatosan használja a dicséretet, mennyire építően reagál a tanulók érzelmeire, mennyire érzékeny a tanulók által felvetett gondolatokra.

4. Az F terület (6–7 és 6–7): Azt jelenti, hogy milyen tartósan használ a tanár utasításokat és kritikákat, és milyen gyakran követi az egyik a másikat. A 6–7 azt jelzi, hogy utasításból kritikába, a 7–6 pedig azt, hogy kritikából utasításba megy át a tanári kommunikáció. Ezeknek az átfordulásoknak a nagy száma azt jelzi, hogy a tanár elégedetlen az utasítások követésével, s végső soron fegyelmi problémákra utal az osztályban.

5. A G1 és G2 azt jelzi, hogy mi a tanár közvetlen reakciója arra, ha a tanulók abbahagyják a verbális megnyilatkozásaikat. A G1 (8–9 és 1–2–3), a G2 pedig (8–9 és 4–5–6–7) területet öleli fel. A tanári flexibilitásra utal, hogy milyen e két terület aránya. Ennek segítségével lehet megkülönböztetni a látszat dicséretet az árnyaltabb dicsérettől, és az ötlet elfogadásától. Ha a G1 és G2 aránya a G1 javára nagyobb, mint az A és B aránya, akkor ez azt jelenti, hogy a tanulói válaszokra adott jóváhagyások gyorsak, pergőek, rövidek, nem eléggé árnyaltak.

6. A H terület (1–2–3–4–5–6–7 és 8–9): Azt lehet belőle megtudni, hogy milyen tanári megnyilatkozások milyen arányban váltanak ki tanulói részvételt. Gyors és drillszerű óralefolyásra gondolhatunk akkor, ha nagy a cellagyakoriság a 8–4 és a 4–8 cellában, ugyanekkor a 8–8 cellában nincs semmi.

7. Az 1 terület (8–9 és 8–9): Tartós tanulói részvételt jelez. Ez a terület tartalmazza a néhány tanuló által tett hosszabb kijelentéseket, de a diák-diák interakciót is.

8. A „tartalom kereszt” azt jelzi, hogy milyen az osztály tevékenységének orientációja vagy tartalma. Ezt megkaphatjuk, ha a kereszt területén található gyakoriságokat a területen kívül eső gyakoriságokhoz viszonyítjuk. A kereszt területén fellelhető nagyobb gyakoriság arra utal, hogy az órán a tantárgyi tartalomra helyeződött a hangsúly, amit az elhangzó kérdések és magyarázatok nagy száma támaszt alá.

9. A diagonálisan elhelyezkedő cellák 1–1-től 10–10-ig azt jelentik, hogy a kommunikáló személy ugyanazt a kommunikációs kategóriát használja hosszabb ideig, folyamatosan. Minden más cella változást jelent, míg ezek a cellák változatlan állapotról tanúskodnak.

A mártix és a táblázatok további elemzésének lehetőségéről, illetve ezek értelmezéséről még olvashat:

  1.  Falus Iván (1996)(szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Keraban Kiadó Budapest 140-145.oldal
  2.  http://katona-szito.uw.hu/publikacio/komm.html1 /