Skip navigation

11.2.2 Az interakció pedagógiai jelentősége

A kommunikációelméleti és a pszichológiai megközelítéseket értelmezve megállapíthatjuk, hogy az interakciók a társas együttélés nélkülözhetetlen elemeiként azonosíthatók.

A tanulás-tanítás folyamata sem más, mint személyek közötti interakciós láncolat. A tanórákon megfigyelhető interakciós helyzetek már az 1960-as évektől számos esetben kerültek a pedagógiai témájú vizsgálódások kereszttüzébe. Mivel az oktató-nevelő munka eredményességét alapvetően a pedagógus tevékenysége, interakciós készsége határozza meg, így a kutatások többnyire a tanulási folyamatot irányító szakember személyére fókuszáltak.

A téma úttörője, az amerikai Flanders, leginkább a tanár verbális tevékenységre összpontosított.

Cheffers a nem-verbális elemek megfigyelhetőségének lehetőségével még egzaktabb tanári tevékenység-elemzést tett lehetővé, majd mindezt kiterjesztette a tanulók irányába is.

A téma kutatása pedagógiai szempontból azért is jelentős, mert a tanár-diák között megvalósuló interakciós folyamat modellként szolgál a tanulók viselkedésében is. Az interakció-elemzéssel az oktató-nevelő munka hatásfoka is lemérhető, mert segítségével képet kaphatunk a pedagógus nevelői stílusáról, ezzel kapcsolatos nézeteiről, eredményességéről, sőt akár az aktuális tanár-diák viszonyról is.

Thomas Gordon (1980) szerint, a tanár-diák közötti interakciók vizsgálata a nyíltság, őszinteség, törődés, a kölcsönösen kielégített igények megvalósulásának vonatkozásában, illetve az arra adott megfelelő tanári reflexiók elősegíthetik a jó kapcsolati modell kialakítását.