Skip navigation

10.2.1 Kutatások a pedagógussá válás témájában

A pedagóguskutatások nemzetközi szakirodalmában az 1960-as évektől jelent meg az új címszó: a kezdő pedagógus fogalma. A kezdő pedagóguskutatás számos kapcsolódó diszciplína korszerű eredményeit ötvözve (kognitív pszichológia, kognitív pedagógia, döntés-kutatások, konstruktivizmus stb.) újszerű válaszokat fogalmaz meg a pedagógusképzés régóta megválaszolatlan kihívásaira, így a hazai elmélet és gyakorlat számára is fontos tájékozódási területté kell, hogy váljon.

A kutatások főbb állomásai:

A pedagógus tulajdonságainak, személyiségének, tevékenységeinek kutatása után, a szakma érdeklődésének középpontjába a pedagógusgondolkodás és a döntéshozatal került.

A kognitív pszichológia, majd a kognitív pedagógia megjelenésével a kutatás egyik fontos iránya és egyben módszere a kezdő és a tapasztalt tanárok kognitív struktúrájának és e struktúra működésének összehasonlító elemzése lett.

Ezzel párhuzamosan a szakma tanulásának, a pedagógussá válás folyamatának és a mesterség rutinjának a megválaszolatlan kérdései is a fenti irányba terelték a kutatásokat, míg sajátosan új metodikával bíró, önálló kutatási területté nem fejlődött a kezdő, illetve a tapasztalt tanárok vizsgálata. A kutatások alapvető motívuma nem pusztán a tanárrá válás folyamatának új szempontú leírása, a „jó tanárrá” válás titkának megfejtése, hanem egyben a szakma tanulásának segítése is.[1]

A pedagógussá válás problematikájával foglalkozó kutatások a kérdés komplexitásának megfelelően sokirányúak:

  • Integrálják a pedagóguskutatás és a pedagógusképzés-kutatás területeit és módszertanát.
  • Magukban foglalják az úgynevezett karrierkutatásokat, melyek elsősorban a pályaszocializáció kérdéseivel foglalkoznak.
  • A pszichológiai megközelítések elsősorban a pályaalkalmasság, a pályakép, a pálya identifikáció és a pályafejlődés fogalmának, jelenségének tisztázása révén segítheti a pályakezdés problematikájának kutatását.

Pszichológiai megközelítések

D. Super elméletében a „pálya” képességek, személyiségjellemzők és érdeklődési körök struktúráját igényli, s a szakmai fejlődés a pályafutás során nem más, mint az egyén öndefiníciójának megvalósulása.

Rókusfalvy Pál megkülönbözteti a pályaválasztás és a pályaérettség fogalmát, mely elkülönítés egyrészt felhívja a figyelmet a jelöltek pályaválasztásának, a választás vizsgálatának jelentőségére, kiemeli a pályaérettség formálásában, a képzésben eltöltött évek jelentőségét, és természetes magyarázatát adja a kezdés problematikájának.

Ritoókné a pálya identifikáció kérdését kutatva arra hívja fel a figyelmet, hogy a pályaidentitás csak olyan fejlődési folyamat eredménye lehet, mely során az egyén bejárhatja az elégedettség, az eredményesség, az önmegvalósítás útját.

Estefánné Varga Magdolna és Ludányi Ágnes kutatási eredménye szerint a leendő tanárok előzetes pályaképe nem reális ön- és pályaismereten alapul, hanem főként konvencionális sztereotípiákat és a korábbi iskolás szereptalálkozások élményeit tartalmazza.

Szociológiai megközelítések

Salamon Zoltán és Széphalmi Ágnes empirikus vizsgálata a pedagógusok életmódjáról és tevékenységéről kimutatta a pedagógus pálya tekintélyének, a pedagógusok közérzetének, életminőségének fokozatos romlását, ezzel kapcsolatban a másodállás kényszerének problematikáját, s azt a tényt, hogy a fiatalok sokkal rosszabbnak élik meg iskolájuk légkörét és szakmai helyzetét, mint idősebb kollégáik.

Rendkívül kifejező egy német publicista megfogalmazása: „Valószínűleg kevés szakma létezik, amellyel szemben a társadalom olyan ellentmondásos követelményeket támaszt, mint a tanároké. Röviden: a tanárnak az a feladata, hogy az élsportolók és a mozgáskorlátozottak vándorcsapatát ködben, úttalan utakon észak–dél irányában vezesse úgy, hogy mindenki a legjobb hangulatban, s lehetőleg egyszerre érkezzen meg három különböző célba.”

A legfontosabb kezdő tanári problémák – „Minden kezdet nehéz”

Simon Veenman (1984) munkássága nyomán került a szakmai köztudatba a „reality shock” – a pályakezdés kritikusan problématerhelt szakaszának leírása, a „tünetek azonosítása, meghatározó jelentősége a pálya további alakulásában.

M. Young és J. Beverly (1992) a kezdő tanárok aggodalmait vizsgálva összeállított egy problémarangsort és ismét rámutatott az első tanítási év magas bizonytalanságérzésére a pedagógusok tanári kompetenciájával kapcsolatban.

A kezdő tanárokra váró nehézségek alábbi kategóriái állapíthatók meg:

  • a tanulócsoportokat alkotó tanulók eltérő személyiségével, képességeivel kapcsolatos tervezési, szervezési, módszertani problémák;
  • a fegyelmezéssel kapcsolatos kérdések;
  • a módszertani felkészültség, a sokszínű módszertani kultúra, illetve az adaptációs készség hiánya;
  • a beilleszkedés nehézségei, személyes és szakmai kapcsolatok a szervezetben (iskolavezetéssel, kollégákkal, szülőkkel);
  • a túlterhelés (adminisztráció, osztálylétszámok) valós és a rutintalan szervezésből fakadó nehézségei;
  • tanácskérés–tanácsadás, s reális ön- és tevékenységértékelés nehézségei.

Különbségek a kezdő és tapasztalt tanárok tevékenységében és gondolkodásában

  1. táblázat!

 

Kezdő pedagógus

 

 

Tapasztalt pedagógus

Tervezés

rövid távú célok,

mozaikos tervezési mechanizmus

hosszú távú célokból vezetik le az óra célját

gondot okoz az óra időbeosztásának összeállítása és az ettől való eltérés

rugalmasan kezelik az óravázlatot

kevesebb szempontot vesznek figyelembe

több szempontot is figyelembe vesznek (pl. a tanuló előzetes tudását és képességeit)

az instrukciókat nem tudják logikai elemekre bontani

logikai elemekre tudnak bontani, párhuzamos tevékenységeket is terveznek

Észlelés - információfeldolgozás

egyenként mérlegeli az információkat, lassú információfeldolgozás

egyszerre több történést is észlel, gyors

nem különíti el a lényeges és lényegtelen információkat

kidolgozott kognitív sémákkal képes szelektálni

Interaktív tevékenység

fegyelmezési nehézségei vannak

a tanulókat képes szüntelenül figyelni,

saját viselkedését állandóan kontrollálja

a jelzéseket jól azonosítja

hiányos a tanulók ismerete

az előzetes tudásszintet adaptívan felhasználja

Döntési folyamatok, kognitív struktúrák

értelmezési folyamatai esetlegesek és nem tudatosak

„nem látja a fától az erdőt”

döntései szerves kapcsolatban állnak egymással a jól működő visszacsatolási és értékelési mechanizmusok révén

a kognitív struktúra még nem kiépített és differenciálatlan

a kognitív struktúra kiépített és differenciált

 

A tanári önismeret

A pályakezdéssel járó nehézségek egyik fontos oka a képzés reflektív elemzéseinek és a szakmai környezet reflektív dialógusainak hiánya, ami olyan eszköztelenséget okoz a felmerülő problémákkal szemben, amely szükségszerűen védekező, defenzív stratégiák kialakulásához vezet.

Paradox helyzetben vannak a tapasztalatokkal még nem bíró pedagógusok, akik a beilleszkedés, a szakmatanulás legnehezebb szakaszában, olykor minden külső segítség nélkül, de számtalan külső visszajelzés és belső konfliktus (szakmai és személyes egyaránt) kereszttüzében néznek szembe önmagukkal, egyik pillanatról a másikra most már felelős tanárként.

Az eszköz a pedagógus munkájában a reflektív gondolkodás és gyakorlati kifejlesztése.

A reflektív tanítás a pedagógiai tevékenységet tudatosan elemző gondolkodás és gyakorlat, mely biztosítja az oktató-nevelő tevékenység folyamatos önellenőrzését és ezen alapuló fejlesztését.

A reflektivitásnak két irányát különböztethetjük meg:

  • a tanulók, a tanulócsoport történéseire,
  • és a tanár saját személyére, nézeteire és tevékenységére irányuló reflexiókat.

 

A reflexió eszközével élnek a tanárok, amikor saját maguk között megbeszélve, kollegiális keretek között el tudják dönteni, hogy a problémás esetek milyen megoldása a legcélravezetőbb.

A reflektálás során a tanárok tudatosan választanak különböző tanítási elméletek között, s olyan módszereket alkalmaznak, amelyek tapasztalati úton eredményesnek bizonyultak.

A reflektív gondolkodás segítségével új helyzetmegélési és megoldási technikákat fejleszthetnek ki, és így a tanítást, mint egészet, és annak komplex környezetét új megvilágításba helyezhetik, hatékonyabban irányíthatják.

Önelemző eljárások és fejlesztő technikák

  1. 1.      Strukturált beszélgetés

A reflektivitás fejlesztésére alkalmazott leginkább elterjedt eljárás. A kollégákkal történő strukturált beszélgetés során gyakorolhatják a pedagógusok az egyes reflektív, problémamegoldó és gondolkodási mintákat.

Lépései:

  • az oktatási vagy nevelési helyzettel kapcsolatos probléma tisztázása önmagunknak feltett kérdések segítségével
  • az újradefiniált probléma összegzése
  • lehetséges megoldások gyűjtése, generálása és annak elővetítése, hogy milyen hatást váltanának ki, ha ezeket a valóságban alkalmaznánk
  • különböző lehetséges értékelési utak megtalálása a kiválasztott megoldás hatásosságára vonatkozóan

Ez a technika nem csupán segítő partnerrel, hanem egyedül is elvégezhető, ha a felsorolt lépéseket betartjuk. Az önkérdezés fejlesztő hatással van az önértékelésre, a reflektív gondolkodásra és a tanári tevékenységek hatékonyabbá tételére is.

Javasolt szempontok

A beavatkozás megtervezése:

  1. Mi a probléma?
  2. Kik az érintettek?
  3. Melyek a különböző érintettek szükségletei az adott helyzetben?
  4. Biztosan szükség van beavatkozásra? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
  5. Van-e valamilyen külső keret (például törvényi szabályozás), amire figyelni kell az adott helyzetben?
  6. Mi a célja, mit szeretne elérni a beavatkozással?

A beavatkozás végrehajtása:

  1. Hol vannak az érintettek érzékeny pontjai; mi az, amit semmiképpen nem szabad tenni vagy mondani?
  2. Mit tesz (mit tett, mit tenne), milyen körben?
  3. Hogyan kell (kellett) a konkrét beavatkozást előkészíteni?
  4. Milyen érzéseket keltett (kelt, várhatólag fog kelteni) a beavatkozás az érintettekben?
  5. Milyen közvetlen és milyen távoli következményekkel kell számolni a választott megoldásmód alkalmazása esetén? Miért?
  6. Milyen szakmai kérdéseket vet föl ez a helyzet? Milyen forrásokból meríti a szakmai érveit a választott megoldás mellett?
  7. Milyen szakmai segítségre számíthat a választott megoldás során?

A beavatkozás értékelése:

  1. Mi az, ami a várakozások szerint történt, és melyek az ettől való eltérések?
  2. Milyen új probléma jelentkezik ebben a helyzetben, illetve hogyan tudjuk átfogalmazni a helyzetet az elmozdulás tükrében – van-e további teendő, micsoda?
  3. Eredményesnek tartható-e a beavatkozás, miért?
  4. Megelőzhetőek-e a továbbiakban a hasonló helyzetek? Minek kell történnie ehhez? Kik segíthetnek ebben?
  5. Milyen tanulsággal szolgálhat ez a helyzet a további munkához?

Fogalmi térkép készítése

A problémák analizálásának és az okok feltárásának, megértésének technikája. Lényege: a szakmai probléma lehetséges okait próbáljuk összegyűjteni, majd ágrajzszerűen ábrázolni.

Pedagógiai feljegyzések, naplózás

A saját magunk által készített feljegyzések újraolvasásakor más megvilágításba kerülhetnek akkori érzelmeink, választott reakcióink és döntéseink. Ez a műfaj különösen alkalmas a helyzetekhez kötődő érzelmeink önvizsgálatára.



[8] Szivák Judit: A kezdő pedagógus In: Iskolakultúra 1999/4. 3.old.