Skip navigation

8.2.1. A tehetség fogalma

A tehetség kifejezést nagyon eltérően értelmezhetik a hétköznapi szóhasználatban. Van, aki csak a kiugró, zseniális személyekre, nagy alkotókra, híres emberekre gondol, ha ezt a kifejezést meghallja, és van, aki sokkal tágabban értelmezi a fogalmat, és szinte mindenkire kiterjeszti, aki ügyes valamiben.  A tehetség tudományos meghatározásainál is találkozhatunk eltérő nézetekkel, a definíciók többsége azonban közel áll egymáshoz, és a megfogalmazások különbségeivel ráirányítják figyelmünket a tehetség komplex és árnyalt értelmezésére.

Magunk a Czeizel Endre által publikált tehetség definíciót alkalmazását tartjuk a gyakorlatban leginkább célravezetőnek. Eszerint

a tehetség egy lehetőséget, potenciált, ígéretet jelent arra, hogy valamelyik emberi tevékenységi körben olyan kiemelkedő teljesítményt hozzon létre, amely társadalmilag hasznos, és amely megelégedettséggel, sikerélménnyel jár elérője számára.178

Ez a megfogalmazás a lehetőséget hangsúlyozza, a tehetség-fogalomban a majdani társadalmi teljesítményre különböző tehetség-területeken.

A definícióban szereplő „valamelyik emberi tevékenységi kör” kifejezés azokat a területeket jelenti, amelyeken a tehetség megjelenhet. Marland, Gardner és Piírtó elméletei utalnak arra, hogy milyen területen is nyilvánulhat meg a tehetség.179 Marland hat területet említ: az általános intellektuális képesség, a specifikus tanulási (iskolai) kompetencia, a kreatív gondolkodás, a vezetői rátermettség, a művészi tulajdonságok, és a pszichomotoros képességek.

Egy másik megközelítésben Gardner hétféle intelligenciát különít el, amelyek a tehetség megnyilvánulásához hozzájárulhatnak. Ezek: a nyelvi, a logikai-matematikai, a téri, a testi-kinesztetikus, a zenei, a társas (interperszonális) és az intraperszonális képességek.

Piirtó modellje nyomán a tehetségterületek sokszínű térképét mutatja a 8.1.sz. ábra.

8.1.sz. ábra: Főbb tehetség-területek, Piirtó tehetségmodellje nyomán
8.1.sz. ábra: Főbb tehetség-területek, Piirtó tehetségmodellje nyomán


 


Czeizel három tehetségfogalmat különít el: a potenciális tehetséget (giftedness), a megvalósult tehetséget (talent – talentum) és a párját ritkító tehetséget (genius – géniusz). Gyermekkorban a tehetség még csak potenciális lehetőségként jelenik meg, hiszen kiemelkedő alkotásokhoz nagyon sok tudásra, szakmai képzésre, gyakorlásra van szükség. A megvalósult tehetség az, aki már bizonyított, kiemelkedő alkotást, társadalmilag elismerhető teljesítményt nyújtott.

Hogy valaki potenciális tehetségnek számít-e, annak megítélésében segíthetnek a Sternberg180 által javasolt kritériumok, melyek a kiválóság, a ritkaság, a teremtőképesség, a kimutathatóság és az értékesség tulajdonság együttesével jellemzi a tehetségeseket.

A tehetséggondozás feladata éppen abban rejlik, hogy a kiemelkedő teljesítményre képes egyéneket oly módon segítse, hogy képességeiknek megfelelő szintű eredményeket érjenek el, és belső lehetőségeiket kihasználva alkotó egyénekké váljanak181



178 CZEIZEL Endre: Sors és tehetség, Fitt Image és Minerva Kiadó, Budapest, 1997.

179 GYARMATHY Éva: A tehetség. Fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2006.

180 GYARMATHY Éva: A tehetség. Fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2006

181 GYARMATHY Éva: Tehetséges tanárok a tehetségekért. Pedagógusképzés, 2003. 3-4. sz. 105-112. o.