Skip navigation

2.2.3. A lelki egészség ismérvei:

(Atkinson és Buda Béla összefoglaló munkái alapján:16,17)

Hatékony valóságészlelés: A lelkileg egészséges emberek az életkoruknak és fizikai adottságoknak megfelelően, önállóan tájékozódnak a világban, a helyzeteket a valóságnak megfelelően észlelik és értelmezik. Általában nem értik félre mások szavait, cselekedeteit, nem értékelik túl vagy alul saját képességeiket. Hatékonyan küzdenek meg a nehézségekkel.

A viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége. Az egészséges emberek képesek uralkodni magukon, Alkalmazkodnak az adott kor társadalmi, közösségi szerepelvárásaihoz, a fontos szabályokat, törvényeket betartják. Ha elő is fordul, hogy impulzívan viselkednek, szükség esetén vissza tudják fogni agresszív vagy egyéb nem kívánatos késztetéseiket

  • Érzelemteli kapcsolatok kialakításának képessége. Az egészséges emberek szoros és kielégítő kapcsolatokat tudnak létesíteni az emberekkel. Fogékonyak mások érzéseire, a meghittségre, közelségre, intimitásra, valamint a felmerülő konfliktusok rendezésére. Felelősséget vállalnak másokért és önmagunkért, segítség nyújtására és elfogadására egyaránt képesek.
  • Megfelelő önértékeléssel és önelfogadással rendelkeznek. Tisztában vannak saját jó tulajdonságaikkal, és úgy érzik, a többiek is elfogadják őket. Általában jól érzik magukat mások társaságában, szociális helyzetekben természetesen reagálnak.
  • Alkotóképesség is jellemzi az egészséges embereket. A képességeik kibontakoztatására törekednek, az önmegvalósításra. Jellemző rájuk az újabb és újabb célok kitűzése és megvalósítása, a rugalmasság, amikor változásra van szükség, és a koncentráció, amikor teljesítményre
  • Az élet örömteliségének átélése is jellemzi az egészséges embereket. Élvezik az életet, az örömteli pillanatokat. Ha nincs valami gátló tényező, akkor alaphangulatuk nyugodt, derűs. a különböző élethelyzetekre természetes érzésekkel reagálnak.18

Az élet sokszor tartalmaz nehéz pillanatokat, krízishelyzeteket, komoly veszteségeket. Igazi emberhez méltó feladat, hogy mindezek ellenére meg tudjuk őrizni lelkünk egészségességét, épségét, és a pozitív változásokat tudjuk megerősíteni a viselkedésünkben. Szerencsés, ha a személyiség erejének, épségének növekedését tapasztaljuk meg a komoly megpróbáltatások után.

A normalitás témaköréhez további adalékként álljanak itt Gyarmathy Éva szavai, melyek jól szemléltetik a fogalom viszonylagosságát.

„A normalitás kritériuma, hogy valami tipikus vagy kívánatos. Amikor ez a kettő egybeesik, az nem okoz problémát, de amikor a kívánatos nem tipikus és a tipikus nem kívánatos, az zavarokhoz vezethet. Senkit sem tekintenek fogyatékosnak, mert nincsenek szárnyai. A szárnyak nem tipikusak, bár éppenséggel kívánatosak lehetnének. Ha valakinek azonban szárnyai nőnek erős lábak helyett, az abnormálisnak számít, mert a lábak kívánatosak és tipikusak, a szárnyak bár kívánatosak, nem tipikusak. A repülést nincs aki megtanítsa a szárnnyal született egyednek. A helyzet megváltozik, ha a kívánatos szárnyak tipikusakká válnak. Ekkor már azok lesznek abnormálisok, akik nem tudnak repülni.”19



16 ATKINSON – HILGARD: Pszichológia (Harmadik, átdolgozott kiadás) Oziris Kiadó. Budapest. 2005.

17 BUDA Béla: A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 2003.

18 BUDA Béla: A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 2003.

19 GYARMATHY Éva: Atipikus agy és a tehetség. Habilitációs tézis. Debreceni Egyetem, 2009.