Skip navigation

2.2.5 A tudásalapú társadalom

A tudásalapú társadalom eszméje az Európai Unió oktatáspolitikájában is megjelenik. A „Tanítani és tanulni – a kognitív társadalom felé” koncepcióban az emberi tényező foglal el központi helyet, és ennek megfelelően kiemelt a humánerőforrás fejlesztés. Hosszú ideig a tudás megszerzésének színtere az iskola volt, ma már a tudás közvetítésében számos intézmény nyújt ismereteket, információkat pl. tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, távoktatás formájában, valamint meghatározó a médián keresztül megvalósuló tudásközvetítés.

Amikor a tudásalapú társadalomról beszélünk sok kérdés merül fel az oktatási rendszer szerepéről: pl.: Mi a feladata az oktatásnak a tudásalapú társadalomban?, Hogyan alkalmazkodjon az oktatás a változásokhoz?, Hogyan és kivel működhet együtt az oktatás?, Az iskola hogyan veheti fel a versenyt a médiumokkal?, Az iskolán szerzett tudás hogyan alkalmazkodik a gazdasági-társadalmi elvárásokhoz?, Milyen kompetenciák fejlesztése válik elsődlegessé.

A válaszok érintik mind az oktatási-nevelési tartalmat, a felhasznált eszközöket, és a módszereket.

A korábbi társadalmak „befejezett” tudásban gondolkodtak, ma már a tudás nem cél, hanem eszköz a társadalmi részvételhez. Az eredményes társadalomi léthez, a sikerességhez változatlanul szükség van a tárgyi tudásra, a tények ismeretére, ezért nem hanyagolható el a memória szerepe, fejlesztése. A tárgyi tudáson azonban szükséges a kreativitás, a képzelőerő, a rugalmasság és a kompetencia.

A tárgyi tudás fejlesztése mellett a kompetencia – fejlesztés került a figyelem középpontjába.

A kompetencia: a képességen, a tudáson, a képzettségen túl a személyiség önszervező képessége, amelynek birtokában a környezetre hatást tud gyakorolni az, melynek eredményeképpen megfelelő teljesítmény születik. Főbb komponensei: célirányultság, problémamegoldás, kommunikációs készség, elméleti ismeretek, alkalmazott ismeretek, alkalmazkodó-készség a szervezethez, emberi kapcsolatok, önbizalom.

A tájékozódásban és az információ-szerzésben alapkövetelménnyé válik az informatikai tudás: a digitális kultúra elemeinek és eszközeinek elsajátítása, használata, melyben legjelentősebb szerepet az internet játssza.

Az iskolának olyan praktikus ismereteket kell nyújtania, és olyan képességeket kell fejlesztenie, amelyek a kilépők munkaerő-piaci esélyeit növelik.

A tanítás-tanulás hatékonyabbá tételéhez szükséges a módszertani kultúra megújítása, fejlesztése is. Ennek egyik lehetséges módja az oktatás konstruktivista felfogása, melyben a hagyományos módszereket alkalmazó tanár helyébe a tanácsadó, irányító, ösztönző, együttműködő, a tanulási folyamatot segítő pedagógus lép. Ebben a rendszerben kívánatos a tanulói részvétel és öntevékenység fokozása, az önszerveződésen is alapuló csoportos tanulói tevékenység és együttműködés előnyben részesítése, s az önértékelés képességének kialakítása.