Skip navigation

2.2.2 A tudás fogalma, típusai

A tudásra vonatkozó ismeretrendszer egyik legjelentősebb képviselője a kognitív pedagógia.

A kognitív pedagógia a pedagógia egyik részterülete, a nevelés azon jelenségeivel foglalkozik, amelyek a megismerés, a tanulás, a gondolkodás és az oktatás folyamataival kapcsolatosak.1

A tudás a megismerő folyamatok (tanulás) eredményeként a tudatban létrejövő pszichikus képződmények rendszere.

A tudásnak két összetevője van: az egyik a megismerés eredményeként létrejövő ismeretjellegű tudás, a másik a cselekvéssel, a tevékenységgel kapcsolatos képességjellegű tudás. Az ismeretjellegű tudást a „tudni, hogy mit” jellemzi. A különböző képzetek, fogalmak, leírások, tények és adatok tartoznak ide. A képességjellegű tudásra a „tudni, hogy hogyan” jellemző. Ennél az ismereteknek a gyakorlatban történő alkalmazásáról, cselekvések, tevékenységek kivitelezéséről van szó.2

A pedagógiai szakirodalom megkülönbözteti még az eszköztudást és a tartalomtudást. Az eszköztudás a teljes tudásnak az a része, amely az információk felvételét, feldolgozását teszi lehetővé. Az eszköztudáshoz tartozik pl.: a beszéd képessége, az írás- olvasástudás, a fogalmazás, az anyanyelvi és az idegen nyelvi tudás, a gondolkodás képessége, a tanulási stratégiák és módszerek ismerete. Tartalomtudásnak nevezzük azokat az ismereteket, amelyek egyéni módon rögzülnek, pl.: versek ismerete, definíciók, fogalmak meghatározása.



1 BÁTHORY Zoltán – FALUS Iván (főszerk.): Pedagógiai Lexikon I-III. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997. II. k. 250.o.

2 LAPPINTS Árpád: Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai. Comenius Bt., Pécs, 2002. 56-57.o.