Skip navigation

9.2.2 Hazai Delfi kutatás

A pedagógia és az andragógia viszonyának tisztázására vállalkozott az a Delfi kutatás is, mellyel a nemzetközi és a hazai felnőttoktatás helyzetét vizsgálták. A Delfi módszert akkor szokás alkalmazni, mikor a szakma művelőinek nézeteit szisztematikus feltérképezéssel, összehasonlító elemzéssel kívánják megismerni. A módszer segítségével még árnyaltabban kívánnak hozzájárulni a tudományterület meghatározó kérdéseinek tisztázásához, továbbá a lehetséges fejlesztési irányok kijelöléséhez.54

A hazai vizsgálat előzményeként elmondható, hogy 1991–1995 között nemzetközi Delfi kutatás is készült a vizsgált területek kapcsolatáról (bővebben lásd Feketéné Szakos Éva munkáit). A kutatás során többek között az alábbi kérdésekre keresték választ: Hogyan határozható meg a felnőttoktatás fogalma? Milyen viszony áll fenn az andragógia és a pedagógia között? A teljesség igénye nélkül néhány részlet következzék a válaszokból. A megkérdezett szakemberek fele azzal értett egyet, hogy szignifikáns különbség van a pedagógia és az andragógia között: a pedagógia a gyermek és ifjúkor nevelési kérdéseivel foglalkozik, a felnőttekkel való foglalkozásnak külön elmélete, filozófiája van. Azzal érveltek, hogy jelentős különbség van a célok, alapelvek, résztvevők, szükségletek között, mely a gyermek és a felnőtt különbözőségéből is fakad. Mások úgy látták, hogy ugyan vannak bizonyos különbségek, azonban nem szignifikánsak, tehát nem különbözik erőteljesen a két terület egymástól. Az egyik válaszadó azzal indokolta kijelentését, hogy a felnőttek között is hatalmas különbségek vannak, nem csupán a gyermekek és a felnőttek között. Akadt olyan magyarázat is, miszerint a különbségtételnek a múltban volt inkább jelentősége, mert a korszerű pedagógiai és andragógiai elméletek számos azonos vonással rendelkeznek. Jól mutatják a felsorolt példák, hogy nemzetközi szinten sincs teljes egyetértés.

A Delfi kutatás során Soós Pál kiemelte, hogy „kezdetben a magyar felnőttnevelés szakemberei a pedagógia területéről érkeztek, ezért a két szakmai terület nagyon összefüggő és egymást kiegészítő volt. Később a kultúra-, a filozófiai, szociológiai és politikai tudományok is érdeklődni kezdtek a felnőttképzés iránt, és a korábbi szoros kapcsolatok a pedagógiával meglazultak.”



54 FEKETÉNÉ SZAKOS ÉVA: Andragógia és pedagógia. Educatio. 1. sz. 61-71. p. 1999.