Skip navigation

9.2.1 Pedagógia-andragógia viszonyáról

Csoma áttekintésében a pedagógia a gyermekek, a felnövekvő nemzedékek neveléséről szól, melyet a szó eredete, a görög kifejezés is alátámaszt: „gyermek vezetése”, melyből a vezetés később neveléssé, oktatássá, képzéssé változott. Majd a pedagógia általánosabb jelentést kapott, minden nevelés, tanítás azonos lett a pedagógiával, így a felnőttek nevelése, tanítása is a pedagógia határkörébe került, és a pedagógia egyik szakágaként kezdték számon tartani, sőt felnőtt-pedagógia néven kezdték jelölni.

Csoma ezzel a kifejezéssel különösen nem ért egyet, ad abszurdumnak nevezi a „felnőtt-gyermekvezetést”. „Fokozatosan érlelődött a felismerés, amely szerint a felnőttek eredményes tanítása megkívánja, hogy másként történjék, mint a gyermekeké. Általánosabban: másként, mint a felnövekvő nemzedékeké. Ide értve annak belátását, hogy a felnőttek tanulásának eredményességét, színvonalát csökkentheti, sőt tönkreteheti tanításuk szakszerűtlensége. Legelőbb akkor, ha a felnőttoktatási, felnőttképzési programokban nem úgy tanítanak, ahogyan a felnőttek – felnőttként! – eredményesen tanulni tudnak.”

Az andragógia kifejezést Alexander Kapp német tanár alkotta meg 1833-ban a felnőttek oktatásának, képzésének jelölésére. Az elnevezés a pedagógia (gyermek + vezetés) mintáját követi. A felnőtt férfit jelentő görög „aner- androsz” ugyancsak a vezetéssel kerül párba. Az andragógia tehát általános értelemben, szó szerint felnőtt-vezetést jelent.

Csoma a pedagógiától külön választja az andragógiát, azzal indokolva, hogy speciális gyakorlatot követelnek a felnőtt nemzedékek tanítási sajátosságai.51

M. Knowles, az andragógiai szakirodalomban sokszor hivatkozott szerző bő 30 évvel ezelőtti elméletére alapozva Maróti a pedagógiai és az andragógiai megközelítés főbb különbségeit következőképpen foglalta össze. Az összehasonlítás nem tér ki arra, hogy mire irányul a felnőttkori tanulás, az milyen célból, milyen funkcióból történik, illetve milyen formában valósul meg, és annak milyen kimeneti követelménye van. Az általános vonásokra helyezi a hangsúlyt, és nem tesz aközött különbséget, hogy formális vagy nem-formális tanulás megvalósulásáról van-e szó.52

 

2. táblázat: Pedagógiai és andragógiai megközelítés Knowles nyomán, rövidített

19. ábra


     

Lada értelmezésében a humán tudományok rendszerében a pedagógia szerves folytatásának tekinthetjük az andragógiát. „Mindezzel együtt eleitől fogva kereste a helyét a neveléstudomány rendszerében: megkülönböztetvén magát a felnövekvő nemzedékek nevelését-tanítását tárgyának tekintő pedagógiától, bár idővel a közös, sőt az azonos elemeket is keresve, elismerve” 53 (Csoma 2009).



51 CSOMA GYULA: Andragógia, – a pedagógia mellett (?). In: Khademi-Vidra Anikó (szerk.): Az andragógia elmélete és történeti alapjai 1. jegyzet.

52 Maróti Andor: Van-e didaktikája a felnőttek tanításának? Iskolakultúra. 7. sz. 83-89. p. 1993.

53 Csoma Gyula: Az andragógiai elmélet kialakulása és alapproblémái             
http://ofi.hu/tudastar/kihivasok-valaszok/csoma-gyula-andragogiai (letöltés dátuma 2015. február 3.) 2009.