Skip navigation

8.2.6 Élettapasztalat

A felnőtt tanulók differenciáltabb élet-és munkatapasztalatokkal rendelkeznek. Már az első andragógiai kutatások beszámoltak arról, hogy a felnőttek oktatása-képzése során nem lehet figyelmen kívül hagyni az élettapasztalat szerepét, melyet kétféleképpen is vizsgálhatunk: a „hozott” tapasztalatok segíthetik vagy gátolhatják is az új tudás elsajátítását. Segítheti akkor, ha az új tudást rá lehet építeni a tapasztalatokra. Gátolhatja, megnehezíti az új tudás elsajátítását, ha az ellentmond a tapasztalatoknak (Kraiciné és Csoma 2012).

A felnőttoktatásnak számolnia kell azzal, hogy sok felnőtt kötődik a már meglevő véleményéhez, rögzült szokásaihoz. Ez esetben megtörténhet, hogy disszonancia keletkezik a szerzett új ismeretek és a korábban kialakult gondolkodásmód között (Maróti 1993). A felnőtt tanuló a tanórán elhangzó információk és a saját tapasztalatai között kapcsolatot keres, és a már meglévő tudásanyagához kapcsolja az új ismereteket. Amennyiben azok nagyon eltérnek a meglévő tapasztalataitól, akkor azt vagy átértelmezi, vagy megtartja, vagy visszautasítja, ezért ugyanazt az információt sokféleképen értelmezik, értik meg (Arnold és Siebert 2006).47

A résztvevők motiválásában az élettapasztalatok tananyagban történő megjelenítése és a tanultak napi alkalmazhatóságának bemutatása meghatározó jelentőségű. Felnőttképzési kutatások igazolják, hogy a felnőttek elkötelezettebbé válnak a tanulás iránt, ha számukra releváns problémákat kell megoldaniuk, amelyeket személyes életükben, vagy munkájuk során alkalmazni tudnak (Forray és Juhász 2008).48

A konstruktivista tanulásfelfogás épít a tanuló ember előzetes tudására, amely valamilyen módon keretét adja a részletek megismerésének. A konstruktivista tanulásfelfogás nem az indukció fogalmát használja a tanulás logikájának, „irányának” leírására: a tanulás során az átfogóbb tudásrendszereink válnak egyre részletesebbé, egyre kidolgozottabbá, egyre differenciáltabbá, ezért a folyamatra sokkal inkább a dedukció fogalma alkalmazható49 (Nahalka 1998). „A konstruktivista felfogás szerint a tudást a tanuló, a megismerő ember maga konstruálja meg magában. A tudás formálódása tehát – legalábbis ebben a szemléletben – nem a szubjektum és az objektív valóság közötti kapcsolat által, hanem a tanuló ember belső, konstruktív tudásépítési folyamatai által meghatározott… Az ember mindig egy meghatározott, fejlődésének adott fokára jellemző képet hordoz magában a világról, tudáskonstrukciós folyamatait elsősorban ez a belső elméletrendszer, sokszor naiv, laikus elméletei határozzák meg. Megismerésünk eredménye tehát nagyon személyes, nem értelmezhető a külvilág egyszerű tükrözéseként, automatikus beviteleként.” fogalmazza meg Nahalka (1999).



47 Arnold, Rolf – Siebert, Horst: Konstruktivistische Erwachsenenbildung. Grundlagen der Berufs- und Erwachsenenbildung. Band 4. 5. Aufl. Baltmannsweiler: Schneider Verlag Hohengehren. 2006.

48 Forray R. Katalin –Juhász Erika: Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere

http://www.ofi.hu/tudastar/forray-katalin-juhasz letöltés dátuma: 2014. augusztus 30.

49 Nahalka István (1998): A tanulásra vonatkozó tudományos nézetek fejlődése. In Falus Iván (szerk): Didaktika. Budapest, Nemzeti Tk.