Skip navigation

8.2.5 Az iskolai és a felnőttkori tanulás

Az iskolai (gyermek- és ifjúkori) tanulás teremti meg az alapokat a felnőttkori tanulásra. Tapasztalatok azt mutatják, hogy például a szervezett formában történő tanulást nem szívesen folytatják azok, akik korábbi tanulásuk során kudarcélményeket éltek át, és negatív tanulási tapasztalatokat szereztek.

Forray és Kozma (2011) szerint „Annyi valószínűsíthető, hogy a felnőttkori tanulás azoknak megy jobban, akiket kis korukban rendszeresen és fegyelmezetten treníroztak (formális oktatás, elemi kultúrkészségek), és akiknek iskolai sikereik voltak. Az élethosszig tanulás – vagy egyszerűbben: a felnőttkori iskolába járás – annak természetes, aki a formális oktatásban hosszan és alaposan vett részt. Minél többet járunk iskolába, annál könnyebben és szívesebben kapcsolódunk vissza.”

  • Az iskolai (gyermek- és ifjúkori) tanulás megteremti az alapokat a felnőttkori tanulásra – ha ez kimarad, nehéz pótolni, de nem lehetetlen!
  • Egész életünkben képesek vagyunk tanulni, a pszichés és intellektuális képességeink lehetővé teszik – ha komoly egészségügyi problémák ebben nem gátolnak
  • Hozzáférhetővé kell tenni minden életkorban a tanulási lehetőségeket
  • Felnőttkorban a tanulás melletti feladatok nehezítik a tanulási aktivitást, intenzitást (időszakosan el is lehetetlenítik)

A tanulási lehetőségeket az életkori helyzet figyelembe vételével kell kialakítani (gyermek: elsődleges feladata a tanulás, felnőtt: munka, család mellett tanul)46



46 KRAICINÉ SZOKOLY MÁRIA – CSOMA GYULA: Bevezetés az andragógia elméletébe és módszerttanába. Budapest 2012.