Skip navigation

8.2.2 A felnőttkori tanulásról

A felnőttkori tanulási képességekre vonatkozó kísérletekről, vizsgálatokról már Thorndike (1928) Adult Learning című munkájában is olvashatunk, melyben Thorndike korábbi elméleteket, nézeteket is megcáfolt eredményein keresztül. Ilyen volt például James (1890) elképzelése, miszerint a személyiség alakítási, fejlesztési lehetősége csak az ifjú korig, 25 éves korig tart, azután az egyének már nem képesek újat tanulni, új képességekre, készségekre szert tenni. Thorndike kísérleti eredményei alapján megállapította, hogy „minden tanítható egészen az 50 éves korig”. A fejlődés optimuma jóllehet 25 év körül van, utána lassú hanyatlás következik be, de ez 50 éves korig legfeljebb fél százaléknyi, és még akkor is összességében legalább olyan teljesítményszintű, mint a serdülőkorban volt. Napjainkban a felnőttkorban történő tanulási képességekről dióhéjban azt mondhatjuk el, hogy a felnőttként is képesek vagyunk tanulni; tulajdonságainkat, magatartásunkat megváltoztatni, ha elegendő okot és indokot érzünk rá, azaz meghatározó tényező a motiváció és a motiváltság, melyet befolyásol az egyén iskolai végzettsége és egészségi állapota is.41

Csoma a felnőttkori tanulást változatos, sokszínű tevékenységnek tekinti: „változatai között vannak társadalmilag kötött és társadalmilag kötetlen alakzatok. Minden tanulás (a tanítás és a tanulás interaktív kapcsolatában és a személyiség intim „organizmusában”, az egyének belvilágában) időben megy végbe; a tanulásnak – hogy végbemenjen – időre van szüksége.” A tanulás jelen lehet a munkaidőben, amennyiben a főfoglalkozású munka járulékaként jelentkezik, és jelen lehet a munkán kívüli idő valamennyi (járulékos) tevékenységében, továbbá a szabadidős elfoglaltságokban is.



41 Durkó Mátyás: Az andragógia. A felnőttnevelés és közművelődés új útjai. MMI. 1999.