Skip navigation

4.2.6 A 0. szint – az önálló gyakorlatra bocsátás feltételei

Falusék például a tanári kompetenciaszintek kidolgozására irányuló kutatásukban egy 0. szintet úgy próbáltak meg kialakítani, hogy elemzéseken keresztül megvizsgálták, milyen felkészültség várható el egy tanárjelölt hallgatótól. (A tanárjelöltek helyzete tanítási gyakorlatuk során összetett, átmeneti státuszukból adódóan: ideiglenes tagjai a tanári karnak, azonban munkájukat a gyakorlatvezető tanár irányítása mellett még hallgatóként végzik. A tanulók körében már tanárként lépnek fel, gyakorlatvezető tanárukhoz részben tanítványként, részben kezdő kollégaként tartoznak.)

A minősítéshez egy négyszintű értékelést dolgoztak ki:22

Az adott terület…/ Az adott tevékenység….

1 = Nem jellemző

2 = Esetleges, általában nem jellemző

3 = Többnyire jellemző

4 = Jellemző, tudatosan átgondolt

 

Néhány részlet következzék a tanárjelöltek értékeléséhez kidolgozott szempontsorból, többek között az alábbiak kerülnek értékelésre:

  • Az IKT használatának alapszintű képessége jellemzi.
  • Tudatos és változatos a módszer- és eszközhasználata.
  • Tisztában van a közösségfejlesztés lehetőségeivel.
  • Figyelembe veszi a tanulók eltérő szociokulturális hátterét, vallja az esélyegyenlőség megteremtésének elvét.
  • Tervei jól strukturáltak, az órák egyes lépései logikusan épülnek egymásra.
  • A tervezés során gondol az előre látható nehézségekre, s ezek megoldásának lehetséges alternatíváira is. (…)


22 FALUS IVÁN: A pedagógussá válás folyamata. Educatio. 2004. 359–374.