Skip navigation

3.2.4 Részidős képzésben részt vevő hallgatókra irányuló kutatások

A „Társadalmi igények a felnőttek felsőfokú továbbtanulásában” (kutatásvezető: Forray R. Katalin) kutatás során a felsőoktatásban részt vevő felnőttek törekvéseinek, felsőoktatásba történő beilleszkedésüknek sajátos jellemzőit vizsgálták, valamint a hallgatók társadalmi és a kulturális hátterét (Forray és Kozma 2011). Kérdőíves kutatás keretében első diplomát szerző, pécsi, debreceni és gödöllői levelező hallgatókat (n= 1094) kérdeztek meg. Három jellegzetes arculatú hallgatói csoportot különítettek el: értékőrzők, törekvők, instrumentalisták, azonban sikerült azonosságokat is feltárni a hallgatói csoportok között.

A három, levelező tagozaton tanuló hallgatói csoport összehasonlítása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy „a sokat emlegetett felsőfokú képzésben részt vevők ma Magyarországon tipikusan fiatal és középkorú nők, akik egy-egy egyetemi központ (régióközpont) vonzáskörzetében, jellemzően kisvárosban élnek. Első generációs értelmiségiek, akik a felsőfokú képzésben részt véve „emelkednek ki” szüleik társadalmi rétegéből. Erőforrásaik, amelyekkel gazdálkodnak: a fiatalságuk és a családjuk, amely megtartja és támogatja őket. A havi konzultációkra rendszerint kevesebb mint egy napi utazással, tömegközlekedéssel jutnak el; ilyenkor a gyerekek a családra maradnak. Ez a felnőtt hallgatói csoport, amellyel a felsőfokú képzéseket szervező egyetemeknek számot kell vetniük.” (uo.)

Mindhárom csoport elemzésekor egyezést találtak abban is, hogy a kutatásban részt vevők tanulási nehézségekkel küzdenek. A megkérdezettek első helyen az idővel való gazdálkodás nehézségeire, ezt követően a segédletek hiányára, majd a felsőfokú tanulmányok végzéséhez szükséges készségek és képességek hiányára panaszkodtak. A hallgatók között különbség mutatkozott abban is, hogy „sikert sikerre halmozó, folyamatosan képzésben részt vevő hallgatókról van-e szó, akik jól elsajátították az alapokat, évekig fegyelmezetten tanultak, formális oktatásban vettek részt, iskolai sikereik voltak, vagy „a vigaszágon haladnak – mint megkérdezetteink általában” (u.o.). 

 

A kutatásról bővebben olvashat: Forray R. Katalin – Kozma Tamás (2011): Felnőttek a felsőoktatásban. http://www.forrayrkatalin.hu/doski/felnott_hallgatok.pdf letöltés dátuma: 2014. augusztus 30.

 

Kerülő Judit a részidős hallgatókkal kapcsolatos kutatásában arra jutott, hogy a negyven év felettiek a tanulmányaik segítő tényezői között az életkorból eredő sokrétű tapasztalat fontosságát, szerepét emelték ki, mely különösen a gyakorlati jellegű, szakmai tantárgyak elsajátításában nyújt számukra segítséget. Fontosnak tarják a tanulás szemléletformáló hatását is. „Különösen a negyven év felettiek esetében szembetűnő, hogy míg a képzés elején csak a megfeleltre törekednek, addig a későbbi félévekben presztízst növelő tényező az érdemjegy is. Elsősorban családos felnőttekre jellemző, hogy gyerekeik figyelemmel kísérik szüleik tanulmányi eredményét. Nagyon kellemetlen a rossz jegy, nehéz otthon megmagyarázni: Nekem a gyerekeim miatt muszáj jó jegyeket kapnom. A fiam alig várja, hogy vizsgázzam, mert akkor én is elnézőbb vagyok, ha ő egy hármast hoz haza. De ha én négyest vagy ötöst kapok, akkor nagyon megnő a tekintélyem, hát erre is jó a tanulás – fogalmazta meg egyik megkérdezettünk a tanulás presztízsnövelő szerepét.” (Kerülő 2010:225)

 

A kutatásról bővebben olvashat: Kerülő Judit: A felnőttkori tanulás gondjai és örömei. http://www.kulturasz.hu/letoltes/kotet.pdf letöltés dátuma: 2014. augusztus 30.