Skip navigation

3.2.3 Hallgatók a felsőoktatásban

A rendszerváltást követően a nappali tagozatos hallgatói létszám 1990 és 2010 között háromszorosára, a részidős képzés hallgatóinak száma pedig hatszorosára növekedett. Összességében a magyar felsőoktatási expanzió 1990-ben indult mintegy 102 ezer hallgatóról, és 2005-ben ért véget 424 ezer hallgatóval, ezt követően a hallgatói létszám csökkenni kezdett, számuk 2010-ben 361 ezer fő volt.9 A 2014/2015-ös tanévben pedig 307 ezren iratkoztak be (aktív hallgatók) az összes képzési szinten és munkarendi formában (FIR-OSAP adatok).

A témáról bővebben olvashat: Polónyi István: Honnan jönnek a hallgatók? www.hier.iif.hu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/2149 letöltés dátuma: 2014. augusztus 30.

Az élethosszig tartó tanulás felértékelődésének, a felsőoktatásban bekövetkezett expanziónak és a munkaerőpiacon végbemenő folyamatoknak eredményeként az utóbbi években, évtizedekben a hallgatók összetétele is megváltozott, még inkább heterogénné vált: többek között az életkor, az élettapasztalat, a munkaerő-piaci helyzet és az előzetes tudásszint stb. szemszögéből.

A felsőoktatásban tanuló hallgató-hallgató között is jelentős különbség található: Egyes tanulmányokban „nem szokványos hallgatóként” definiálják azon hallgatókat, akik például felnőttkorukban jelentkeznek a felsőoktatásba, főként részidős hallgatóként (vö. Forray és Kozma 2011), vagy nemtradicionális hallgatónak nevezik a munka mellett tanuló hallgatókat, a tanulmányaikat megszakító, többedik jelentkezésre felvételt nyerő hallgatókat, vagy a nem szokványos társadalmi rétegből érkező hallgatókat stb.10

„Az 1990-es években a nem szokványos hallgatók új csoportjai jelentkeztek tömegesen az oktatásban: a dolgozók, felnőttek, idősek csoportjai. Az ő bevonásuk az oktatásba magát a hagyományos oktatást feszíti szét (permanens nevelés, élethosszig tanulás). A felnőttek olyan új hallgatói csoport, amely tömegesen most jelenik meg az egyetemek kapujában.”11 (Forray és Kozma 2011)

Az az életkor, amikor a részidős képzésű hallgatók aránya meghaladja a nappali képzésben részt vevőkét, egyre jobban kitolódik. Azonban nemcsak a részidős képzésekbe belépők száma, hanem az alapképzésbe belépők életkora is nőtt, tehát egyre több felnőtt életkorú tanuló vesz részt a felsőoktatásban. 2005-ben a 25 éves korosztályban a nem nappali képzésben részt vevők voltak többségben, 2007 és 2009 között a nappali, illetve a részidős képzésekben tanulók aránya a 26 éveseknél fordult meg. 2010-től pedig a 27 évesek között kerülnek először többségbe a nem nappali képzési formák hallgatói12 (KSH 2014).



9 Polónyi István: Honnan jönnek a hallgatók? Educatio 2. 244-258. p. 2012.

10 Pusztai Gabriella: Kollegiális kezek a felsőoktatásban. Az értelmező közösség hatása a hallgatói pályafutásra. Akadémiai doktori értekezés.2010.

11 Forray R. Katalin – Kozma Tamás: Felnőttek a felsőoktatásban. In Biró Zsuzsanna Hanna (szerk): Az iskola térben, időben. Bp., Új Mandátum Kiadó. 220–235. p. 2011. 222.

12 KSH (2014): Felnőttoktatás, felnőttképzés.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/felnottoktatas13.pdf (letöltés dátuma 2015. január 30.)