Skip navigation

2.2.7 Az autonóm tanulás kutatása

A tanulás vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az autonóm tanulás kérdését sem. Forray és Juhász értelmezéséből indulunk ki, akik az OTKA kutatásukban az autonóm tanulást úgy értelmezik, hogy „a tanulást saját maga kezdeményezi a tanuló (…) utánajár olyan dolgoknak, amelyekre nem jól emlékszik, ellenőrzi meglévő ismereteit, felfrissíti korábban megszerzett tudását saját elhatározása alapján. Ez az autonóm tanulás éppúgy kapcsolódhat (…) a hobbijához és a közvetlen mindennapjaihoz, legyen szó akár az öltözködésünk megújításáról, akár egy új recept kipróbálásáról”. Az „autonóm tanulás” fenti meghatározása magában foglalja, hogy ez esetben nem véletlenszerűen bekövetkező, hanem tudatos, szisztematikus tanulásról, illetve olyan önálló tevékenységről van szó, melynek egyik jellemzője az önirányítottság. Az autonóm tanulás az informális tanulás részét képezi, megvalósulhat bárhol, bármilyen élettevékenységhez kapcsolódóan, tudatosan, az egyén saját akaratából.5

 

A kutatásról bővebben olvashat: Forray R. Katalin –Juhász Erika: http://www.ofi.hu/tudastar/forray-katalin-juhasz letöltés dátuma: 2014. augusztus 30.

 

Az autonóm tanulás hazai előzményeinek vizsgálatánál Durkó Mátyás önnevelésről alkotott elméletét is alapul vették. Az önnevelésre képes egyén Durkó szerint:

  • önállóan tud eligazodni a változó körülmények és elvárások között
  • rendelkezik az önelemzés, öndiagnózis képességével erényei és hiányosságai tudatosítására;
  • rövid és középtávú célokat tűz ki maga elé és megtervezi azokat;
  • rendelkezik azokkal az alapvető eszközökkel, amelyek a kitűzött célok megvalósításához szükségesek
  • önmagát értékeli és ezzel új önnevelési célokat indukál.6


5 FORRAY R. KATALIN – JUHÁSZ ERIKA: Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere. Új Pedagógiai Szemle, 2008. (58. évf.) 3. sz. 62–68. old.

6 DURKÓ MÁTYÁS: Andragógia. Budapest, Magyar Művelődési Intézet 1999.