Skip navigation

10.2.8 Szituációs módszerek

A szituációs módszerek az aktivizáló módszerek igen fontos csoportját képezik, közös jellemzőjük, hogy a résztvevők képzeletbeli helyzetbe kerülnek. Életszerű vagy ahhoz hasonló problémát kell saját tapasztalataik, vagy a tanultak alapján a szerepek tanulmányozása és eljátszása révén megoldaniuk.

A módszercsoport előzetes ismeretek, előítéletek, vélemények, attitűdök feltárását, magatartási-, viselkedési formák gyakorlását, korrekcióját teszi lehetővé. (Csoma és Kraiciné 2012)

Esetjáték

  • Esetpélda: A szituációs játékok egyszerűbb fajtája: a valóság egyetlen konfliktusát kell írásban vagy technikai eszközzel bemutatni. Ezután a résztvevők csoportmunkában kialakítják saját megoldási javaslatukat, röviden ismertetik és indokolják azokat. Az eltérő nézeteket a foglalkozásvezető vitára bocsátja, majd értékeli.
  • Incidens-módszer: Annyiban különbözik az előzőtől, hogy a foglalkozásvezető két-három fontos, a döntéshez nélkülözhetetlen elemet nem ad meg a helyzetismertetésben.
  • Esettanulmány: Bonyolult esetre épülő, hosszabb időt és komoly előkészítést igénylő módszer.

 

Szerepjáték

A szituációs módszercsoport népszerű formája. Szerepjátékról akkor beszélünk, ha valaki egy másik személy szerepét vagy feladatvégzését eljátssza, például tréning során.

  • A szerepjáték azt jelenti, hogy a résztvevők meghatározott időre szociális interakciót hajtanak végre, amely az adott tanulási folyamathoz anyagot szolgáltat.
  • Lényege a következő: foglalkozásvezető szóbeli vagy írásbeli helyzetismertetése után a résztvevők önként vállalt szerepek megalkotásával és eljátszásával szimulálják a problémát, és egyfajta megoldásra jutnak. A drámajátékszerű megoldásoknál azon van a hangsúly, hogy a szereplők jól jelenítik-e meg a megformált személyiségtípusok gondolkodásmódját. A plénum többi tagja, akik szerepjátékban nem vesznek részt, nézőként, hallgatóként figyelik az eseményeket. A játék eredményét a plénum megvitatja és értékeli.
  • A szerepjáték ideje általában néhány perctől 20-30 percig terjed.
  • A szerepjátékok lehetnek előzetes szerepjátékok, amelyben "mintha helyzeteket" teremtenek, olyanokat, amelyeket a résztvevők a jövőben valamikor átélhetnek. Ennek célja, hogy a résztvevők kipróbálják, hogy az adott szituációkban hogyan viselkednek.
  • Az utólagos szerepjátékok során a résztvevők az általuk már egyszer átélt szociális szituációkat elevenítik fel, hogy meghatározzák korábbi viselkedésük okait, körbejárják a lehetséges más megoldásokat.
  • A szerepjáték nem játék, vezetéséhez szakképzett és gyakorlott vezetőre van szükség. A szerepjátékban a szereplők realitása nyilvánossá válik, amelyet professzionális módon kezelni kell.