Skip navigation

10.2.5 Résztvevő-központú módszerek

A résztvevő-központú módszerek bemutatásának és azok felsőoktatásban való alkalmazásának lehetőségeit többek között Falus (1998), Kraiciné és Csoma (2012), Szilágyi (2008), Várnagy (1995)59, Juhász (2009) munkáit alapul véve állítottuk össze. 

A témáról bővebben olvashat:

Juhász Erika (2009): Tréningek tervezése és szervezése. In Henczi Lajos (szerk): Felnőttoktató. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 328-332. p. www.kulturasz.hu/letoltes/Treningek_tervezese_es_szervezese.pdf (letöltés dátuma 2015. január 30.)

Kraiciné Szokoly Mária – Csoma Gyula (2012): Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába. http://kraicineszokolymaria.hu/wpcontent/uploads/2012/12/modszertar-2.pdf  (letöltés dátuma 2015. január 30.)

Szilágyi Klára (2008): A csoportos tanulás jellemzői. In: Korszerű felnőttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása” Tanár-továbbképzési konferenciák Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest. site.nive.hu/hefop351/ttk/download.php?filename=4_kotet_b5.pdf (letöltés dátuma 2015. január 30.)

 

A résztvevő-központú módszerek (például a kooperatív oktatási módszer, a szituációs módszer, a vita stb.) hatékony segítséget nyújthatnak a tudás rekonstrukciójában, a régi tudás újjal történő felcserélésében, a társas tanulási folyamatokban. (Sz. Molnár Anna 2009).

Megvalósulhat csoportmunka, illetve egyéni munka, páros munka, hálózati munka segítségével.

Az élet egyre több területén válik nélkülözhetetlenné az együttműködő csapatmunka, a megszerzett tudást munkánk során gyakran csoporthelyzetben kell alkalmaznunk. A csoportmunka közkedvelt munkaforma, számos felnőttoktatási módszer eleme.

A csoportban történő tanulás és a csoportmunkára épülő módszerek a felnőttek esetében motiváló hatásúak, mert a csoport támogatást, kihívást, pozitív ingerlő hatást jelenthet számukra (Sz. Molnár Anna 2009). A résztvevők involválódnak, személyes tapasztalatuk vagy élményük keletkezik a foglalkozás során. A csoportban szociális tanulási folyamat zajlik, a szociális kompetenciák fejlesztésének egyik leghatékonyabb eszköze. A foglalkozásvezető, oktató feladata, hogy a levezetéshez rendelkezésre álló teljes időintervallumot végiggondolva tematikusan előkészítse a foglalkozásokat. Minden egyes foglalkozásnak forgatókönyve van. (Szilágyi 2008).

A csoportmunka lényege, hogy egy adott foglalkozás résztvevői (a plénum) a program ideje alatt tervezett módon, egy előre meghatározott feladatot, 3-6 fős kiscsoportra bontva, a foglalkozásvezető, oktató részvétele nélkül, együttműködve oldanak meg. A csoportoknak megvan a saját dinamikájuk.

(Plénum: A teljes csoport együttlétének helyszíne, ahol a csoporttagok megtalálják pozíciójukat.  A csoportmunka szakaszai után a kis csoportok eredményeikről – rendszerint a plénumban, nagycsoportban – kölcsönösen tájékoztatják egymást.)

A csoportmunka előnyei között szokott megjelenni, hogy a csoporttagok megismerik egymást, bizalom alakul ki; a résztvevők egymástól is tanulnak és a problémákhoz új szempontokat vethetnek fel az egyes résztvevők.

A csoportmunka hátrányai közé sorolják, hogy nagy létszám esetén nem alkalmazható, és csak jól felkészült vezető irányíthatja, mert csoportvezetési ismeretek hiányában a csoportmunka hatékonysága alacsonnyá válik.

Fontos szervezési feladat annak eldöntése, hogy kik kerüljenek egy csoportba. Létrehozhatunk homogén csoportokat (viszonylag hasonló tudással, ismeretekkel rendelkezők kerülnek egy csoportba), illetve heterogén csoportokat is. Ebben az esetben az oktató tudatosan törekszik arra, hogy különböző tudással rendelkezők kerüljenek egy csoportba. Például a résztvevők egyik fele abszolút kezdő a témában, míg a másik fele a csoportnak már jelentős szakmai tapasztalattal rendelkezik. Továbbá véletlenszerű megoldással is élhetünk, például mindenki kap egy számot.

 

22. ábra: Csoportmunka
22. ábra: Csoportmunka


Kadocsa 2006: 41 alapján



59 Várnagy Marianne: A felnőttoktatás didaktikája és módszertana. Budapest, ELTE.1995.