Skip navigation

10.2.4 Tanbeszélgetés

„Előadás és megbeszélés nem szigetelhetők el egymástól; összetartoznak, mint a belégzés és kilégzés” – írta andragógia-módszertani könyvében Franz Pöggeler.

Az irányított megbeszélés funkciója a célzott gondolkodtatás. A megbeszélés leggyakrabban szóbeli kommunikációra épül, és általában az oktató irányítja a folyamatot. A módszer alkalmazására lehetőség nyílik online és virtuális környezetben is.

A megbeszélés lényegesen több mint egy egyszerű beszélgetés, hiszen előzetesen meghatározott célja, a kérdések segítségével előzetesen megtervezett folyamata van. A magyarázattól eltérő módon az oktatási folyamat egyes lépéseinek meghatározásában a résztvevőknek közvetlenül vagy közvetetten sokkal nagyobb szerepe van. A módszer népszerűsége abban rejlik, hogy az előadó az előadás alatt informálódhat a hallgatóság előzetes ismereteiről, motivációiról, melyet beépíthet további előadásába, másrészt a résztvevők lehetőséget kapnak kérdéseik feltevésére. A felnőtt hallgatók élettapasztalata segítheti vagy gátolhatja is az új tudás elsajátítását. Megkönnyíti az oktató munkáját, ha tud építeni a tapasztalatokra, megnehezíti viszont, ha az ellentmond a tapasztalatoknak.

Ez a módszer az oktató és a hallgatók együttműködésén alapszik. Legalább kétszereplős műfaj. Abban az esetben hasznos a beszélgetés, ha a hallgatónak van tudása arról, amiről beszélgetni szeretnénk vele. A beszélgetés mindig célirányos, látnunk kell magunk előtt, hogy honnan hová szeretnénk eljutatni a hallgatókat.

Az oktató a jól és jókor feltett kérdésekkel tudja meghatározott irányba terelni a beszélgetést (a kérdés legyen pontos, világos, rövid és egyértelmű, feleljen meg a résztvevők előzetes ismereteinek, legyenek gondolkodtató jellegűek). Ez esetben nem kész ismeretközlésre kerül sor, hanem a már meglévő ismeretek, személyes élettapasztalatok alapján segíti az oktató az új fogalmak, következtetések megközelítését, felkelti és irányítja az önálló gondolkodást.

A kérdések az egész hallgatóságnak szóljanak, és hagyjunk elegendő időt a gondolkodásra.

A válaszok elhangzásakor fontos, hogy tapintatosak, bátorítók legyünk, azaz emeljük ki a pozitív elemeket. A nem megfelelő válaszok esetén rávezető kérdésekkel segíthetünk a hallgatóknak, azonban a negatív értékelés minden formája kerülendő (elmarasztalás, cinikus megjegyzések stb.)

A kérdések feltevésénél mindig a fokozatosság, az egymásra épülés szerint haladjunk. Természetesen ez vonatkozik a beszélgetések során a kérdésekre is. Mindig az egyszerű felől haladjunk a bonyolultabb felé.

A kérdések típusai:

  • Nyitott kérdés (Mi a véleménye… Mit tud mondani a …-ról.  Jól alkalmazható például egy beszélgetés indításakor).
  • Zárt kérdés (eldöntendő).
  • Pontosító kérdés (A pontosító kérdés a vizsgált téma részleteire kérdez rá. A pontosító kérdés a kérdezőnek és a megkérdezettnek segít összpontosításban, és felszínre hozza a válaszok mögötti tényeket, információkat).
  • Alternatív kérdés (választás lehetőségét kínálja fel, különösen alkalmas igényfelmérésénél, képzések zárásánál, vizsgáztatásnál stb.)

 

A tanbeszélgetés, vagy irányított megbeszélés az előadás az egyik feloldása: az előadó lehetőséget ad a résztvevőknek a hozzászólalásra.

 

A témáról bővebben olvashat: Kraiciné Szokoly Mária – Csoma Gyula (2012): Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába. http://kraicineszokolymaria.hu/wpcontent/uploads/2012/12/modszertar-2.pdf  (letöltés dátuma 2014. augusztus 20.)