Skip navigation

10.2.2 Előadás

Mikor érdemes előadást tartani?

  • Viszonylag nagy létszámú hallgatóságot akarunk tájékoztatni,
  • a tananyag nem hozzáférhető más forrásból,
  • egy tananyagrész bevezetésénél, melyet majd más módszerek követnek,
  • egy új téma kerül bevezetésre, vagy egy terület újabb eredményeit ismertetjük,
  • illetve összegzéskor, összefoglaláskor. 

 

Ellenvetések az előadással szemben:

  • Csekély a kapcsolat az előadó és a hallgatók között. Ezért az előadó kevésbé tud megfelelően kapcsolódni a hallgatók előzetes tudásához, tapasztalati hátteréhez.
  • Kedvez az anyag passzív felvételének.

 

Az előadás felépítését meghatározó tényezők:

  • az előadás célja (miért és miről fogunk beszélni),
  • a témával kapcsolatos helyi problémák, háttérismeretek,
  • a résztvevők várható összetétele, előzetes ismeretei és felkészültsége, motiváltsága,
  • a szemléltetés és az előadást oldó módszerek lehetősége.

 

Az előadás szerkezeti felépítése:

Bevezetés:

Célja az előadó és a hallgatóság közötti kapcsolat kialakítása, a hangulatteremtés, a figyelemfelkeltés, a hallgatóság megnyerése.

A kifejtés:

A téma kibontása az ismeretek átadását, a tényanyag közlését, bemutatását jelenti. A kifejtés szerkezetének kialakításakor – a téma jellegétől függően – több út követhető.

  • A hierarchikus kifejtés esetén az előadás logikája a megvilágítandó fogalom egyre kisebb részegységekre bontását követi.
  • A szekvenciális elrendezés esetén valamilyen szempont (pl. időrend, egymásra épülés stb.) szerint rendezzük el mondanivalónkat.
  • Gyakran több szempont alapján történik az összehasonlítás, ilyenkor – a követhetőség és könnyebb értelmezés érdekében – érdemes mondandónkat táblázatban összefoglalni és kivetíteni.

A tényanyag kifejtését mindhárom szerkezeti mód esetében szemléltetéssel, példákkal, figyelemfelkeltő fogásokkal lehet hatékonnyá, változatossá tenni.

A felnőttkori tanulás leírásához legalkalmasabbnak a konstruktivista tanulásfelfogást tartják (vö, Nahalka 1998, Kraiciné és Csoma 2012, Feketéné 1999 stb.), mely nem az indukció fogalmát használja a tanulás logikájának, „irányának” leírására: a tanulás során az átfogóbb tudásrendszereink válnak egyre részletesebbé, egyre kidolgozottabbá, egyre differenciáltabbá.

A következtetés, összefoglalás és zárás:

Az összefoglalás során ki kell emelni a lényeget, a fontos megjegyzendő elemeket, kapcsolatokat felmutatni a meglévő, illetve esetleg a jövőben következő ismeretekhez, eseményekhez.

 

A témához kötődő írások:

Feketéné Szakos Éva: Új paradigma a felnőttoktatás elméletében?

http://epa.oszk.hu/00000/00011/00063/pdf/iskolakultura_EPA00011_2002_09_029-042.pdf (letöltés dátuma 2014. augusztus 28.)

 

Feketéné Szakos Éva (2003): Az első hazai andragógiai Delfi kutatás eredményeiből. Magyar Pedagógia.103. évf. 3. sz. 339–369. p.

www.magyarpedagogia.hu/document/Feketene_MP1033.pdf

(letöltés dátuma 2014. augusztus 28.)

 

21. ábra:        Előadóterem
21. ábra: Előadóterem