Skip navigation

10.2.10 Vita

A vita dialógikus szóbeli közlési módszer, célja a gondolkodtatás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vita során egymásnak ellentmondó nézetek szóbeli kifejtése, ütköztetése történik.

A vita során nem „kérdés-felelet”-re kerül sor, hanem véleményeknek, kijelentéseknek, nézeteknek ütköztetésére. A vita mindig ellentétes nézetek szembesítését jelenti, amelynek célja valamilyen probléma tisztázása és megoldása. Ennek érdekében a semleges vitavezető (moderátor) legfőbb dolga: a vita elindítása, vezetése, a vita "mederben tartása" és a lezárása. A felek egyenrangú partnerek, a résztvevők nagyfokú önállóságot kapnak. A vita alkalmazása fejleszti a problémamegoldó képességet, a kommunikációs képességet, a személyközi kapcsolatot és a közösségre is jótékony hatással lehet. A tárgyi feltételek megteremtése is fontos, például a megfelelő terem.

 

A vita feltételei:

Akkor beszélhetünk vitáról, ha a vitapartnerek logikai, morális és intellektuális feltételeknek eleget tesznek így:

  • egymásnak ellentmondó, különböző véleményeket képviselnek;
  • a vitás kérdésről elégséges ismerettel rendelkeznek, hajlandók ezeket megosztani és érvek hatására módosítani;
  • minden véleményt nyitottan, előítélet nélkül fogadnak, mások véleményét tiszteletben tartják;
  • érveiket átgondolva felkészültek a vitára;
  • elfogadják a vitavezető személyét és betartják a vita formai szabályait (téma, érvek, időkorlátok, a vita kimenetele, következtetései; képesek a másik álláspontját megérteni, interpretálni a másik fél érzéseit és jelezni saját érzéseit).

 

A vitázó partnerek – függetlenül a társadalomban betöltött szerepüktől, iskolai végzettségüktől, kommunikációs képességüktől stb. – egyenrangú felek, azonos partnerek.

A vitapartnerek egyfajta szellemi párbajt vívnak, de a vita lezárultával a párbajnak vége, azt követően semmiféle "szellemi, fizikai" megtorlásnak, visszavágásnak helye nincs.

 

Egyéb, vitatechnikához közel álló lehetőségek:

Notesz módszer:

A módszer célja az előzetes ismeretek feltárása és a résztvevők aktivizálása. Ennek érdekében a foglalkozásvezető a konzultáció előtt – tapasztalat- és problémagyűjtés céljából – a résztvevőnek a témához kapcsolódó megválaszolandó kérdéseket küld. Pl. a képzést megelőzően néhány kérdést tartalmazó „kis notesz” került kiosztásra a résztvevők számára (innen ered a neve, ma már elektronikusan történik), azzal a kéréssel, hogy a benne szereplő néhány kérdésről gyűjtsék össze név nélkül a tapasztalatokat és véleményeket. A foglalkozást a résztvevők képviselői indítják, a noteszben, dokumentumban összegyűjtött konkrét és névtelen megjegyzések ismertetésével, annak kivetítésével. A résztvevők ezután szavazással eldöntik, hogy az egyes témakörökben felmerült kérdések, megjegyzések közül, melyekkel kívánnak foglalkozni valamilyen módon (tisztázás, támogatás stb.) a foglalkozás során. Ezután öt-hattagú kiscsoportban néhány perc alatt megvitatják a kérdést, kialakítják a csoportvéleményt, amelyeket a plénumban ismertetnek. A foglalkozásvezető értékeli, és szükséges esetben kiselőadással kiegészíti a csoportok munkáját.

 

Méhkas, vagy zümmögő munkacsoport

Feladattal indító vitatechnika: a vezető által feltett kérdésről a résztvevők a 66-os módszernél nagyobb csoportokban és hosszabb idő alatt (15 fős csoportokban 15-20 perces) megbeszélést folytatnak, tapasztalataik összegyűjtése, összevetése céljából. Ezt követően beszámolnak a plénumnak. Az összegzett anyag képezi a közös vita alapját. Az összefoglalás és értékelés a moderátor feladata. A módszer megvalósítását érdemes megrendezni például nagy létszámú előadások után konzultációként, vagy vitaindítónak, amikor egy nagy létszámú csoportban a tagok még kevéssé ismerik egymást. Így sokan szóhoz juthatnak, és a résztvevők a kiscsoportokban könnyebben megszólalnak. A csoport bizonyos munkamegosztást írhat elő magának, választhat vezetőt a beszélgetés vezetésére és jegyzőt az elhangzó ötletek lejegyzésére. A módszer előnye, hogy rövid idő alatt vélemények sokaságát hozza felszínre a résztvevők előzetes tudásáról, motivációjáról. A résztvevők a tanulmányozandó kérdés részesének érezhetik magukat, azaz gyorsan aktivizál, fokozza az együttműködési készséget. A módszer hátránya, hogy – lévén a méhkas módszer rendszerint csak kiegészítő módszere egy másiknak – a feltett kérdésnek, illetve a feladatnak egyszerűnek kell lennie. Ha túl bonyolult a feltett kérdés, vagy nem sikerül a rendelkezésre álló idő alatt megoldani, akkor nem ad sikerélményt és elvonja a figyelmet a fő feladatokról.

 

Feleletválasztásos döntési játék

A résztvevők egy feladatlapot kapnak, önállón kezdik meg kitölteni. A tudattartalom feltárását és a megértettek alkalmazását, valamint az ellenőrzést egyaránt szolgálhatja. A szituációs módszercsoporttal olyan módon van kapcsolata, hogy gyakran egy meghatározott szerepkör szempontjából kell a választást vagy válogatást elvégezni. Ilyenkor a gyakorlatban előforduló nézetek vagy magatartásformák között kell válogatni a résztvevőknek és kiválasztani az egyetlen helyes vagy optimális megoldást. Az egyenkénti szavazásnak természetesen nem az igazság eldöntése a célja, hanem az új helyzetekbe való beleélés, az állásfoglalás gyakorlása. Kombinálható csoportmunkával is, ilyenkor a szavazás előtt beszélgetnek a kiscsoportok, a szavazás azonban mindig egyéni. Ezután vitában védhetik és támadhatják az egyes variációkat. A foglalkozásvezetőnek csupán a vita végén szabad tájékoztatnia a csoportot saját véleményéről, és szükség esetén ekkor kell érvelnie a helyes megoldás mellett.