Skip navigation

9.2.3. Az alternatív iskolák jellemzői

Az alternatív pedagógiai koncepcióra épülő iskolák igen sokfélék, vannak azonban olyan közös ismérvek, melyek a különféle gyakorlatokban megegyeznek. Brezsnyánszky (2004) az azonosságot az alábbiakban látja:

  • Az alternatív iskolákat a polgári demokráciákban magánszemélyek, csoportok, alapítványok, társadalmi intézmények, azaz szülők, pedagógusok, egyházak stb. hozzák létre és működtetik.
  • Az intézményeket sok esetben a helyi szükséglet hívja életre, például problematikus fiatalok nevelésének igénye, szülők, pedagógusok „nyomása”, kezdeményezése, főként helyi kezdeményezésből fejlődnek. Előfordul továbbá az is, hogy az iskola valamilyen program kipróbálására alakul, azaz „felülről” szerveződik.
  • A tanulók társadalmi összetétele vegyes, egyes iskolák tudatosan erre törekednek.
  • Az alternatív iskolák főként alap- és középfokú intézmények.
  • Mivel nem a tömegigényeket elégítik ki, többnyire kis létszámú iskolák. Fő vonzerejüket a tanulókkal való egyéni bánásmód, valamint a kiemelt nevelői figyelem jelenti.
  • Tudatos önértelmezés és érvényesítési törekvés.
  • Mindezek mellett a gyakorlatban számos olyan szervezeti és módszertani elemmel találkozhatunk, melyek tetten érhetők az alternatív iskolákban. Ilyenek többek között:
  • Az iskolák elméletileg komplexen megalapozottak, azaz egy pedagógiai vagy pszichológiai nézetrendszert valósít meg, egy szakértő, kutató, gyakorlati szakember és a köréje szerveződő pedagógusok alapítják (pl. Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program)
  • Saját tanterveket vagy speciális kerettanterveket dolgoznak ki.
  • A képzési idő hosszabb a hagyományos iskolák képzési idejéhez képest.
  • Hangsúlyos a sokoldalú képességfejlesztés, ennek érdekében széles tevékenységrepertoárt kínál a tanulóknak.
  • Eltérő a tananyag elrendezése, lehetővé válik a moduláris elrendezés, a projektorientált oktatás.
  • A hagyományostól szintén különbözik az oktatási idő tagolása, epochális rendszerben (az egyes tantárgyak 3-4 hetes ciklusban történő folyamatos oktatása) vagy ritmikus heti rendben szerveződik a tanítás.
  • Módszerek tekintetében az egyéni és a csoportos munkát egyaránt támogató tanulásszervezési módokat részesíti előnyben (projekt, kooperatív tanulás stb.).
  • A tanulói teljesítmények értékelésében osztályozás helyett a személyre szabott szöveges értékelés a meghatározó.