Skip navigation

9.2.2. Az alternatív iskolák létrejötte

Az alternatív iskolák kialakulását Németh – Pukánszky (1996) a reformpedagógia harmadik periódusára (1945-1989) teszi. A legtöbb ma is működő európai alternatív iskola a hatvanas-hetvenes évek reformkorszakában keletkezett, így kifejeződnek bennük a kor sajátos ideológiai-szellemi áramlatai. Ennek következtében elméleti hátterükben igen heterogén elemek jelennek meg; az egyenjogúság, az esélyegyenlőség, a liberális nevelésfelfogás, a pszichoanalízis és a humanisztikus pszichológia gondolatai (Neill, Rogers), Ivan Illich iskolátlanítási elképzelései, csakúgy, mint pl. Gordon egyenjogúságon és együttműködésen alapuló konfliktus-megoldási formái. Európában a hetvenes években jelentek meg az alternatív iskolák. Változatos elnevezésükben az adott országban kiemelt sajátosságok köszönnek vissza; Németországban a Szabad Iskolák (Freie Schulen), Dániában a Kisiskolák (Lilleskoler) nevekkel találkozunk, Svájcban és Ausztriában a „szabad” és „alternatív” jelzők mellett az „aktív”, „demokratikus-kreatív”, „kooperatív” elnevezés is megtalálható. (Pukánszky-Németh 1996)

Kialakulásukat az oktatás tömegesedésével hozzák összefüggésbe, amivel szemben választható megoldások, alternatívák jöttek létre. Kezdetben azok a társasági és magániskolák vallották magukat „szabadnak”, amelyek saját törvényeik, sajátos pedagógiai elveik szerint működtek.

Az iskola legtöbb esetben a szülők és tanárok, gyermekek arra irányuló szabad vállalkozása, hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák ki saját iskolájuk életét. „Általában fenntartói értelemben a tömegestől eltérő, nagyobb cselekvési, kísérletezési szabadságot biztosító alternatívát keresnek sajátos iskolafelfogáshoz, gyakorlathoz.” (Brezsnyánszky 2004)