Skip navigation

8.3.1. Összefoglalás

A 18–19. század végén Európában kialakult reformpedagógiai mozgalom a nevelés és az oktatás radikális átalakítására törekedett. Szakított a korábbi iskolák tananyag-központúságával, az egydimenziós értelemfejlesztéssel, a gyermeket, a tapasztalati úton való megismerést, és a sokoldalú képességfejlesztést állította a középpontba. A reformpedagógia első szakaszában a különböző szemléleti alapok, a célok, a tartalmi elemek, a módszerek alakultak ki, majd a második szakaszban megjelent az egyes koncepciók szintézisbe foglalásának az igénye, és azzal, hogy a színtér Európából Amerikába is áthelyeződött, világméretűvé vált a mozgalom.

A különböző reformpedagógiai koncepciók nem váltották fel a tömegoktatást, csupán válaszokat adtak az adott kor és társadalom kérdéseire, szükségleteire. Hogy egy adott reformpedagógiai koncepció mennyire van jelen a későbbi időszakokban is, az nyilvánvalóan utal arra, hogy olyan fontos szükségletek és igények kielégítésére vállalkozott, amik túlmutatnak az alapításkor megjelenő társadalmi-gazdasági igényeken, és mélyebb pedagógiai, didaktikai, módszertani elemei miatt váltak hosszú távon életképessé.