Skip navigation

8.2.4.1. A Waldorf pedagógia

A Waldorf pedagógia megalapítója Rudolf Steiner (1861–1925) osztrák filozófus, író, dramaturg és tanár, aki a Waldorf Astoria gyár munkásai gyermekei számára alapította meg 1919-ben a Waldorf-iskolát.

17. ábra: Rudolf Steiner (1861–1925)
17. ábra: Rudolf Steiner (1861–1925)

Forrás: http://www.rsarchive.org/Portrait.php?steiner-reitman-1915.jpg letöltés: 2014. 08.30.

Steiner pedagógiájának világnézeti alapját az antropozófia adja. E nézet értelmében az ember a kozmosz tükörképe és ebben előre meghatározott fejlődési fokokon keresztül halad a szellemi lét irányába. A fejlődést az alábbi hétéves ciklusokra tagolja:

  • 0–7 év: a világ érzékszervi befogadása
  • 7–14 év: engedelmes példakövetés
  • 14–21 év: az autonóm ítéletalkotás kora
  • 21–28 év a bölcsesség kora.

Elfogadják a karmát (sorstörvény) és a reinkarnációt (az újjászületés), a nevelés célja, hogy az egyén betagolódjon a kozmikus fejlődésbe, és konkrét ismereteket, készségeket sajátítson el a “külső” világban való érvényesüléshez. Gyermekantropológiai és fejlődés-lélektani megközelítésben az ember négy „testből” áll, amelyek hétéves szakaszokból álló ritmus keretében fejlődnek ki. Ezek az alábbiak:

1. fizikai-

2. éter-

3. asztrál

4,’én’- test.

A testeken keresztül az ember összeköttetésben áll minden létezővel; az ásványvilággal, a növényekkel, az állatokkal, és szellemi létezőkkel. A gyermekek individualitását a négy temperamentum: kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus “keveredése” adja.

A tanulás fogalom a testek fejlődéséhez kapcsolódóan alakul:

1. utánzás;

2. követés;

3. tényszerű gondolkodás;

4. az ‘én’ segítségével történő önnevelés útján.

A tanulási folyamatban a tanár a saját személyisége és a környezet alakítása, illetve a temperamentumok kezelése által hat a gyerekekre. A tanár feladata életkori szakaszonként változik, kezdetben példakép, majd tekintély, ezt követően a szakszerű oktatás, végül a szakképzés megvalósítója.

A Waldorf iskola tantervében minden hagyományos tárgy megtalálható, de speciális antropozófiai orientációval. Az oktatásban kiemelt szerepe van a művészeteknek, a kézműves tevékenységeknek és a praktikus ismereteknek. Az első osztálytól tanulnak a gyerekek az idegen nyelveket és hangszeres zenét. Sajátos tárgyként jelenik meg az euritmia, a fafaragás, a kertművelés.

Az iskolákban a főtárgyak tanítása kb. négy hetes ciklusokban, epochákban történik. A diákok maguk írják az epocha-füzeteiket, tankönyveket alig használnak.

A tanítási folyamat során a szerves-genetikus tanulást hangsúlyozzák, azaz hogyan jutunk el pl. a magtól a kenyérig, a fától a fából készült szerszámig. Az iskolákban osztálytanítók tanítják a gyerekeket elsőtől nyolcadik osztályig, ezt követően jelennek meg a folyamatban a szaktanárok. A Waldorf iskolákban nincs osztályozás, a gyerekekről szöveges értékelést és bizonyítványverseket készítenek a tanárok.

Az iskolákban nagyon fontos a szülők együttműködése. (Németh-Skiera 2003)