Skip navigation

8.2.3.2. Ovide Decroly pedagógiája

Ovide Decroly (1871–1932) belga orvos és pszichológus kezdetben fogyatékos gyermekek nevelésével foglalkozott, akik számára 1901-ben menhelyet alapított.

14. ábra: Ovide Decroly (1871-1932)
14. ábra: Ovide Decroly (1871-1932)

Forrás: http://educationmuseum.wordpress.com/2011/12/14/ ovide-decroly-1871-1932/ letöltés: 2014. 08.30.

Decroly figyelme később fordult az ép értelmű gyermekek felé, 1907-ben nyitotta meg „Ermitage” nevű magániskoláját Brüsszelben egészséges gyermekek számára. Az iskolában kialakított munkatermek az öntevékeny gyermeki ismeretszerzést alapozták meg.

Azt vallotta, hogy a fejlődésben a természet adja meg az alapokat és a feltételeket:

„a nappalok és éjszakák, nyarak és telek, születés és halál, fizikai, kémiai, asztronómiai, biológiai jelenségek előre meghatározott egymásutánjában nyilvánul meg [...], abban a formában, ahogyan van, vagy ahogy az ember a maga számára szükségletének és ízlésének megfelelően kisajátítja.” (Németh 1996:63)

Ebből kiindulva úgy véli, hogy az iskola az élet természetes rendjéhez alkalmazkodva készíti fel a gyermekeket az életre, aminek következtében a gyermek 4 négy alapvető szükségletét úgynevezett érdeklődési központok köré csoportosította, úgymint:

1. táplálkozás,

2. védekezés az időjárás és viszontagságai,

3. védekezés a veszedelmek és az ellenségek ellen,

4. közös munka.

A különböző ismereteket nem tagolta tantárgyakra, a tárgyakat a különböző alkotó jellegű gyermeki tevékenységek helyettesítik. Az ismereteket koncentrikusan bővítette, először a gyermek önmagára vonatkozó ismeretei kerültek fókuszba, majd a természeti és társadalmi környezetre vonatkozó komplex ismeretrendszer.

A gyerekek a folyamatokat közvetlenül megfigyelték, és érzékszervi tapasztalatok alapján tanultak. A tanulási folyamat során a tanító nem irányított direkt módon, a munka szabadon folyt, miközben a gyermekek egymást támogatva, közösen tevékenykednek.