Skip navigation

8.2.1. A reformpedagógia kialakulása

A reformpedagógia kialakulását a 19-20. században bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások következtében kialakult folyamatok indukálták. A 19. században kritikával illették az iskolarendszerek túlzsúfoltságát, a gimnazisták túlterheltségét, és iskolareformokat követeltek. Új gyermekkép alakult ki, ami már gyökeresen szakít a középkori „kicsinyített felnőtt” szemlélettel. Azt hangsúlyozza, hogy a gyermek minőségileg más, mint a felnőtt; önálló világa van, sajátos szemléletmóddal, nézőpontokkal, problémákkal, értékekkel és tapasztalatszerzési formákkal. A századfordulón bontakozott ki a művészetpedagógiai mozgalom. Pedagógiai törekvése arra irányul, hogy a művészet, mint a valóság megismerésének formája fontos nevelési eszköz (segíti a személyiség alakulását, látni tanít). Megnő az irodalom, képzőművészet és a zene szerepe.(Pukánszky–Németh 1996)

A 20. században megnövekedett az ipari produktivitás, ennek hatására megjelent az ún. fogyasztó ember. A gyerekek társadalmi szerepe megnőtt, fontosnak tartották a gyermekek színvonalas nevelését-iskoláztatását. A gyerekek életében egyre nagyobb szerepet kapott az iskola és a kortárscsoport. Új pedagógiai mozgalmak és irányzatok alakultak ki.

Fellendült a természetjárás, fokozódott a népi kultúrák iránti érdeklődés. Az emberek jobban érdeklődtek a művészetek és a sport iránt. A reformpedagógia első fontos alapdokumentumának Ellen Key (1849–1926) svéd tanítónő „A gyermek évszázada” (1900) című munkáját tekintik. (Németh 1996)

12. ábra: Ellen Key (1849–1926)
12. ábra: Ellen Key (1849–1926)

Forrás: http://hirnok.wordpress.com/2009/06/10/ellen-key-1849-1926/ letöltés: 2014. 08.30.

A szerző az iskolarendszer radikális reformját és a gyermek fejlődési sajátosságaival összhangban álló nevelési módszereket követeli könyvében. Szembeállítja a régi gyakorlat tananyag-központúságát az új szemlélet gyermekközpontú megközelítésével, a korábbi passzív befogadást a cselekvésközpontúsággal, valamint a kizárólagosan értelemközpontú tanítást a sokoldalú képességfejlesztéssel. A reformpedagógia célja a gyermeki individuum önállóságának, szabadságának megvalósításában, a gyermekhez méretezett iskola létrehozásában, valamint a hagyományos nevelési intézmények radikális átalakításában ragadható meg.

A reformpedagógia meghatározásánál Németh–Skiera (2003:65) definícióját tekintjük irányadónak: „A reformpedagógia a pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat gyermekközpontú megújítására törekvő – elsősorban Európában és az Egyesült Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló elnevezésére szolgál, amelyek a 19. század utolsó évtizedétől kezdődően a 20. század húszas éveinek végéig jöttek létre.”