Skip navigation

7.2.5. XIX. század

A XIX. század jelentős társadalmi változásokat indított el Nyugat-Európában. A francia forradalom új értékeket teremtett; az ipari forradalom és az urbanizáció átalakította emberek életét. Politikai jogokkal még mindig csak a férfiak rendelkeztek, a nők legfontosabb feladata az otthon megteremtése, a gyermekek nevelése, valamint a hétköznapi munkák megszervezése volt.

A XIX. században a népoktatási rendszerek megjelenése új fejezetet nyitott európai iskolaügy történetében, a művelődés és a közoktatás nemzeti üggyé, a társadalmi nyilvánosság fontos terévé vált.

A felvilágosult abszolutista uralkodók (Nagy Frigyes, Mária Terézia és II. József) törvényeikkel kötelezővé tették az alapfokú oktatást a tankötelezettség bevezetésével, és saját állami irányítás alá vonták az oktatásügyet.

Az anyaság felértékelődött, a nők tudatosan készültek a szülői szerepre. A polgári családok otthonaiban megjelent a felnőtt terektől elkülönített gyerekszoba a gyermekekhez méretezett bútorokkal, a sajátos gyermeki szükségletekhez igazodó berendezési tárgyakkal.

A gyermekkor, mint speciális életszakasz létjogosultságot nyert, kialakultak a speciális gyermeki lét terei, a játékipar, a kifejezetten gyermekeknek szánt irodalom. A gyermek fő feladatának a társadalomba való beilleszkedést tekintették, ugyanakkor még mindig egy veszélyekkel teli speciális életszakaszként tekintettek rá.

A pozitív változások mellett főként az iparilag fejlett országokban a gyárakban és bányákban megjelent a gyerekmunka, amit törvényekkel próbáltak visszaszorítani.

A század számos jeles pedagógust jegyez, közülük Johann Heinrich Pestalozzi (1746–1827) és Johann Friedrich Herbart (1776–1841) pedagógiája éreztette a következő időszakban leginkább a hatását. (Mészáros–Németh–Pukánszky 2002)