Skip navigation

7.2.2.1. A gyermekszemlélet

A középkorban nagyon magas volt a csecsemőhalandóság, ami részben a kor higiénés viszonyaival, részben az orvostudomány kezdetlegességével magyarázható. A csecsemőket gyakran adták a szülők dajkaságba, ahol kétéves korukig maradtak a kicsik. Visszakerülve, a családban csupán néhány évet töltöttek, majd vagy szolgálónak szegődtek, vagy a jobb módú családok iskolába adták gyermekeiket, így nem alakult ki igazán bensőséges kapcsolat a szülők és a gyermekek között. A gyermeket kicsinyített felnőttként kezelték, ami a korabeli képzőművészeti ábrázolásokon is megfigyelhető. (Pukánszky 2001) A nem kívánt gyermekeket kitették, őket az egyház vette gondozásába és nevelte fel.

A középkorban mind a műveltségben, mind a nevelésben a vallás és az istenközpontúság volt a mértékadó. A gyermekre, mint eredendően bűnös lényre tekintettek, aki különösen fogékony a bűnökre. A nevelés fontos feladata ebből fakadóan Isten feltétlen tisztelete, és a vallásos normák betartatása.