Skip navigation

6.3.1. Összefoglalás

Leckénkben bemutattuk az iskolaeredményesség – vizsgálatok és az iskolafejlesztés – kutatások forrásvidékét, fejlődési szakaszait és a kutatási irányok eredményeinek egymásra hatását. A kutatási irányok szinergiája fókuszban tartja a tanulói teljesítményeket, a tanulást, a tanár tanulásirányítási és szervezési tevékenységét, viselkedését, valamint az iskola képességeinek fejlesztését.

Az autentikus iskolafejlesztéssel foglalkozó alfejezeteinkben rámutattunk az iskolafejlesztési kutatások során felhalmozott tudás elemeire, amelyek a sikeres intézményi fejlesztés kiindulópontjait alkothatják. Az autentikus iskolafejlesztés belső feltételei között kiemeltük a tanulás fejlesztése érdekében tevékenykedő, fejlődésre képes iskolai szervezetet. Ez lényegében a professzionális tanulószervezet. A professzionális tanulószervezet a fejlesztési együttműködéseken túl mindenki kölcsönös tanulását feltételezi. Kvalitatív kutatási eredmények fényében áttekintettük a tanulószervezetté váláshoz szükséges sajátosságokat, változásokat. Az iskolafejlesztéshez kapcsolódóan számba vettük a legfontosabb hatékonynak bizonyult tevékenységeket és stratégiákat is, melyek összekapcsolhatók az eredményes iskolában eredményesnek bizonyult stratégiákkal.

A stratégiákon túl rámutattunk arra, hogy az iskolai eredményesség vizsgálatának négy tényezője közül az iskolavezetés képes kulturális változást elérni az iskolában. Ez pedig sarokköve lehet az iskolafejlesztésnek, hiszen e kulturális változásnak része a kollegialitás, a folyamatos jobbításra való törekvés és a közös tervezés.

Végül bepillantást nyertünk a hazai iskolaeredményességi vizsgálatokba. A látott eredmények alátámasztották, hogy az eredményesség és az iskolafejlesztés egymást erősítő folyamatok mentén valósul meg.