Skip navigation

6.2.7. Eredményességvizsgálatok és iskolafejlesztés

A stratégiákon túlmenően az iskolai eredményesség vizsgálatának nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy különösen négy tényező; az iskolai infrastruktúra, az iskolavezetés, a pedagógus pedagógiai munkája (különösen pedagógiai értékelése), valamint az eltérő tanulói összetétel játszik szerepet az iskola eredményességének, hatékonyságának alakulásában. A kutatások e tényezők tekintetében olyan fontos jelenségeket tártak fel, mint például a tanulók osztálytermi elhelyezkedése, ami fokozhatja a köztük lévő kommunikációt elősegítve a kooperatív viselkedést, vagy lehetővé tették az olyan vezetői jegyek azonosítását is, melyek alapján leírhatóvá vált a transzformációs vezető típusa, aki kulturális változást képes elérni az iskolában. Ennek a kulturális változásnak része a kollegialitás, a folyamatos jobbításra való törekvés és a közös tervezés. A pedagógus tanulásszervezési, tananyagot kijelölő-feldolgozó, tanulókat csoportba soroló munkáján túl, az elvárásait közvetítő értékelő tevékenysége meghatározó a tanulói teljesítményekben, a mérhető eredményességben. A PISA – vizsgálatok (bővebben lsd. 11. lecke) fényében a heterogén összetételű, 15 éves korukig együtt tartott tanulói populációk teljesítményei jobbak a korábban szétválogatott populációkénál. A legmeglepőbb eredménye a vizsgálatoknak a minőség és méltányosság együtt járása. (Lannert 2006a) – Vagyis az, hogy a minőségi oktatás és az esélyegyenlőtlenségek csökkentése együttesen állítják elő a tanulói teljesítményekben mérhető jobb eredményeket, azaz a jó színvonalú tanítás mellett, a különböző szempontból hátrányos helyzetű tanulók jobb tanulási teljesítményeinek elérése is megvalósul.