Skip navigation

6.2.6. Iskolafejlesztési tevékenységek és stratégiák

Bolam (2006) a 2000-es évekre kialakult megközelítés alapján az iskolafejlesztést a tanuló teljesítmények növelése érdekében szervezett, a tanítási-tanulási folyamaton és az azt támogató feltételek javításán keresztül megvalósuló tevékenységeknek és stratégiáknak látja. Hangsúlyozza, hogy ezek a stratégiák az iskola képességeinek javítására és a minőségi oktatás szolgáltatására irányulnak. Az iskolafejlesztésben a kutatási adatok alapján jelentős szerepe van az iskolavezetésnek. Az eredményes iskolák vezetésére jellemző néhány közös sajátosság; így például az erős, célirányos vezetés, ami a tanárokkal való széles egyetértésen s a döntésekbe való bevonásukon alapul az iskolai célok és értékek tekintetében, vagy például a tanári kar és a diákok folyamatos fejlődésének elősegítése.

Hopkins és Reynolds (2001) ugyancsak kiemelik kutatási eredmények figyelembe vételével, hogy a tanuló-összetételi (szocio – ökonómiai státussal jellemezhetően) sajátosságok szerinti iskolafejlesztési gyakorlatok alapján a hatékony iskoláknak specifikus stratégiákat kellett adaptálniuk a tanulói teljesítmények növelése érdekében. Az eredményes iskolában az eredményesnek bizonyuló stratégiák az alábbi elemeket tartalmazzák a szerzők kiemelése alapján;

  • intellektuális és gyakorlati tér felkínálása a tanároknak, hogy kísérletezzenek a tanterv és a tanítás-tanulás új formáival,
  • a tanulási szint és ennek az iskola egyéb szintjeivel való kapcsolódásainak újrastrukturálása,
  • a nevelési-oktatási értékek és a különböző értékpozíciókhoz társult gyakorlatok artikulációja és megvitatása,
  • a tanulók felhatalmazása döntésekre a tanulási helyzetekben, s igénybe vételük az oktatási-nevelési változás elősegítése felé. (Hopkins – Reynolds, 2001:466)