Skip navigation

6.2.5. A tanulószervezetté válás

McMahon (2006) kiemeli; kevés kutatási adat van arra, hogy az iskolai kultúrák hogyan változhatnak meg ebbe az irányba, milyen vezetői és tanári lépéseket kell tenni a professzionális tanulószervezet, a szakmai tanulóközösség kialakítása érdekében. A kérdéseket vizsgáló kvalitatív kutatások fényében az nyert megállapítást, hogy minden iskola különleges és egyedi, vagyis az egyes iskolák sajátos jellemzőit is számba kell venni, melyek pozitív vagy negatív hatással lehetnek az iskola mint tanulószervezet működési folyamataira. A válaszok azt is megmutatták, hogy gyakran az összes felnőtt, de különösen a pedagógiai munkát segítők és a tanárok együttesen alkotják ezt a közösséget. Az is kiderült, hogy a professzionális tanulószervezetként felfogott iskolai kultúra szakirodalomból ismert legfőbb jellemzői, úgymint a közösen osztott értékek és jövőkép, a szakmai személyzet kollektív felelősségvállalása a tanulók tanulása iránt, igen magas arányban megjelentek a pedagógusok válaszaiban.

Mindez a tanári elszigeteltség oldásával, a tantestület elköteleződésével a tanítási – tanulási folyamat reflektív felfedezése iránt, az idő és a források elérhetőségével, hozzárendelésével, a közös tanuláshoz tartozó tevékenységekkel, úgymint a hospitálással, a közös munkatervezéssel, a páros vagy csoportos oktatással (team teaching), az iskolai kutatások felvállalásával, és ezek betervezésével az iskolai napba valósulhat meg. Ezen túl az informális tanulási lehetőségek biztosítása – akár úgy, hogy egy tantestületi csoport együtt van egy szobában, de még inkább úgy, hogy a közös megbeszélésekre van idő és igény, bizonyult lényegesnek. A pénzügyi források szintén szükségesek ehhez az iskola alapú tanuláshoz, de az iskolák közötti hálózatokban és a külső képzésekben való tanuláshoz, fejlesztéshez is. (McMahon 2006)