Skip navigation

6.2.3. Az autentikus iskolafejlesztés

Amiről tehát valójában szó van az ezredfordulót követően, az az úgynevezett autentikus iskolafejlesztés fogalmában ragadható meg, ami – Bognár Mária (2004) kiemelése alapján – egyrészt magába foglalja az oktatásügyi változásoknak a gyakorlati tapasztalatokból táplálkozó elméletekre épülését, másrészt pedig egy koherens értékrendszerre történő alapozást is. A szerző azonban rámutat arra, hogy a gyakorlatban az igazi stratégiai döntéseken alapuló és a reformkihívásokra válaszoló fejlesztési folyamatokat a gyors megoldások iránti szükségletek gyakran elsodorják, s csak reformkezdeményezések indulnak el. Ugyanakkor látható az is, hogy az iskolafejlesztés elmélete felhalmozott már annyi tudást és tapasztalatot az elmúlt évtizedekben, amire ráépíthetők volnának valóban sikeres oktatás- és intézményfejlesztések.

Az iskolafejlesztésben felhalmozott tudás alapján sikeresnek ígérkező intézményi fejlesztést – Hopkins (2001) munkája alapján – Bognár (2004) szerint a következők jellemzik:

Tanulói teljesítményre összpontosít: koncentrálás a tanulói teljesítményre és a diák tanulásának fejlesztésére,

Érintettek aktív részvételére épít: a változási folyamatban érintettek tudással, képességekkel való felruházása, hogy a változtatás képviselőivé válhassanak,

Összefüggés – specifikus: a sajátos helyzet és feltételek figyelembevétele, kontextus elemzésére épülő stratégia biztosítása,

Természetében rejlik a kapacitásépítés: vagyis folyamatos fejlődésre képes, ezt támogató és célként tételező szervezet kialakítása,

Implementációra figyel: az osztálytermi folyamatokra és a diák tanulására összpontosít,

Stratégiai beavatkozásra épül: az iskola vagy a rendszer helyzetének javítására irányuló hosszú távú program készül, középtávú eredményelvárásokkal és ezeknek megfelelő fejlesztési prioritásokkal

Kívülről támogatott: vagyis kiépíti a különböző szervezetek támogató és segítő rendszerét, valamint támogatja olyan hálózatok létrejöttét, melyek segítik a jó gyakorlat terjedését,

Rendszerben gondolkodik: vagyis a társadalmi és politikai környezet realitás, amit felismer, s egyben azt is, hogy a külső változásokhoz alkalmazkodni kell a célelérés érdekében, amihez a rendszeren belüli kreativitásra és együttműködésre van szükség.

Végeredményben az autentikus iskolafejlesztés kulcskomponensei között láthatjuk az eredményes iskola és az iskolafejlesztés kutatásainak összekapcsolódását, a szervezetfejlesztés eredményeit, a tanárok viszonyulását a változtatásokhoz, a nevelőtestület tanulását, az iskolafejlesztés belső feltételeit, valamint az azt elősegítő stratégiákat. (Bognár 2004)